A nagy áttörés

Ingolstadtból, a 2455-ös km táblától indultunk. Hosszú, csúnya egyenes szakasz fogadott minket, szokás szerint állóvízzel és szembeszéllel. A fél órás reggeli alatt mindössze 150 m-t sikerült csorogni. Itt volt időnk elmélkedni arról, hogy milyen kevés kell a boldogsághoz. Kinek mi hiányzik leginkább otthonról.

Van, aki körömkefére vágyik, van aki tejre. Itt tesszük fel az ezer dolláros kérdést: találjátok ki, hogy melyikünknek mi hiányzik a legjobban! Tovább eveztünk és zsilipelés után a folyó végre tényleg folyóvá vált, ugyanis FOLYT! Nagy megkönnyebbülés volt evezni és HALADNI! A duna arca megváltozott. Hegyek szegélyezték és a part zátonyos, sóderes lett.

Jó nagyokat fürödtünk és hamarosan elértük a Weltenburgi kolostort. A kolostor körül és az udvaron is hatalmas tömeg fogadott, amitől igencsak elszoktunk. A hely megközelíthető autóval és kerékpárral is, ezért itt rengetegen élvezték a Duna közelségét, a jó fekete sort és a kolbászt is. Az alacsony vízállás miatt nagy sóderes part tele volt emberekkel, akik kajakoztak, úsztak. Hosszú idő óta nem láttunk ilyet.

Ezután értünk utunk eddigi legszebb szakaszához. Weltenburg és Kelheim között látható a “Duna áttörése”. A folyó három km-en át hatalmas sziklák között kanyarog. Az átlagos szélesség 70 m, a meder legkeskenyebb részén 20 m-re szűkül. A víz mélysége eléri a 20 m-t. Fantasztikus sziklaalakzatok szegélyezik a partot.

Következő érdekesség a Rajna-Majna csatorna becsatlakozása. Innen már lehet találkozni nagy teherszállító hajókkal is. Motorcsónakokat is láttunk. “Nagyon hiányzott…”

Kikötésre találtunk egy kellemes kis öblöt, remek sátorhellyel. Egy nénitől vettünk kukoricát, épp’ az rotyog a kondérban.

A mai napon (így, hogy folyt a Duna) 41 km-t eveztünk. Holnapi cél Regensburg. Szeretnénk ott egy napot városnézéssel tölteni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük