2019. 07. 30. : Második nap második felvonás

 
Letáboroztunk az étteremtől nem messze, a Duna egy kis mellékágában, ahol régi hajók, halászati eszközök és egy hajó malom volt, mint gyűjtemény. Felvertük a sátrat, úsztunk egyet. Gömbölyűnek éreztük a napot. Elégedetten ültünk a gyönyörű naplementében. Kellemesen lazultunk, amikor…

…ránk rontott az étterem tulajdonosa, aki lepattant a bringájáról és agresszíven felszólított minket, hogy azonnal hagyjuk el a területet, mert: “Minden az én tulajdonom és ezt mindenki tudja! ” Judit folyamatosan nyugtatta, de ez csak olaj volt a tűzre, emberünk tehetetlen dühében megtépte a kalapját és indulatosan kiabálta: “Ráadásul még jól is érzi magát ” – mutatott Évára, aki egy szál törölközőben olvasott. Aztán hívta a rendőrséget. Rövid időn belül megérkezett a szerv. Rá akartak beszélni minket az azonnali távozásra. Judit a legnagyobb nyugalommal magyarázta el nekik, hogy sötétben, áradó Dunánál, nagy nagyhajó forgalomnál mi nem szállunk vízre. Ha történik valami, melyiköjük vállalja a felelősséget. Öszzenéztek és elsétáltak. Edit a történténéseket nehezen viselte, gyomorideget kapott, nem győztük itatni. Feszülten tért nyugovóra. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük