A csodák napja

Korai indulás, kávé főzés a vízen. Dömi majdnem meghalt, mert a tej a kávéhoz megsavanyodott. Hamarosan kikötöttünk Hainburgan. Szép kis osztrák város. Gyorsan visszaszálltunk. A vízen nagy a hajó forgalom, jönnek-mennek szállodahajók, uszályok és sok a benyúló kőgát. A víz is robog. 

Most jön a csoda!

Ha hiszitek, ha nem! Megtaláltuk a technikai hordót!!! 

Másfél nappal később és 40 kmrel lejjebb pont ott álltunk meg fürdeni, ahol egy kis mellékág volt. Előtte is meg akartunk állni, de a nagy hajó forgalom miatt tovább eveztünk. Folyamatosan kerestük, hogy hol tudunk csobbanni. Észrevettünk egy kis elágazást, ami a hullámoktól védett helynek tűnt. Fürdés után úgy döntöttünk, hogy a kiságban megyünk tovább. Judit aggályoskodott, hogy mi van, ha be van dőlve egy fa, de Edit azt mondta:” Mi lenne, ha itt lötyögne valahol a technikai hordónk”. Jól van, Edit¬ ráhagytuk. Miközben Éva Dömit azzal fárasztotta, hogy mennyire szeretne egy fagyöngyöt, szemmagasságban elénk került a fagyöngy. Szemrevételezés közben Edit kiszúrt a vízben egy piros valamit. Bátortalanul megszólalt:”Nem lehet, hogy ott a hordónk?” Egy darabig hitetlenkedtünk, de Dömi kiemelte egy kicsit és az áttetsző ikeas zacskókról ráismertünk az elveszett technikai hordóra. Hosszú ideig nem tértünk magunkhoz. Kipakoltuk, szárítgattuk a holmijainkat és leszedtük a fagyöngyöt. 

Hiszünk a csodákban, ehhez képest kutya füle Mária véres könny hullatása. 

Nemsokára Pozsonyba érkeztünk, a várral szemben az egyik helyi evezős klubban sátrat vertünk. Itt barátságosan fogadtak minket. Mindenünket megettek és megittak. 😊😊

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük