Cél : Gönyü, Halászcsárda és visszacsere

Az Öreg Dunán haladtunk tovább. Ez volt az egyik legszebb és legbékesebb 35 km. Nincs nagy hajó, nincs hullám cserébe van sodrás, nyugodt tiszta víz, két oldalt áthatolhatatlan zöld dzsungel. Így tábor helyek és kocsmák sincsenek. Többször találkoztunk a Szigetközből kifolyó vízzel, amely hangos zubogással ömlött át a fenékküszöbökön. Ezek a kőgátak akadályozzák meg, hogy a magasabban fekvő Szigetközből eltűnjön a víz. Néhol hat méteres szint különbséget is tapasztaltunk a két vízszint között.

Bősnél a nem működő kompnál egy kedves szlovák kis kocsmára leltünk, ahol gyönyörű volt a kilátás, finom a kávé és a sör. Sapnál összefolyik a felvíz csatorna és az Öreg Duna. Az ottani halászcsárdát ajánlotta nekünk az öreg büfés Bősnél. Kerestük, de úgy jártunk, mint a wilendorfi vénusz keresésekor. Az egyik előre küldött, a másik azt mondta, hogy elhagytuk. Vigasztaltuk magunkat, hogy majd Gönyünél. Bánatunkban megfőztük a napközbeni kávénkat. 4 km-es kávézás volt. És már Gönyünél is voltunk. Óriásit csalódtunk: se csárda, se halászlé. Csak csodaszépen felújított Horgásztanya és Látogatóközpont a csárda helyén bezárva. Gönyün szombat-vasárnap senki ne akarjon enni, az egy szem étterem is zárva van ilyenkor. A tervünk, hogy Tündi és Edit visszacseréjét egy gönyüi halétel mellett ejtjük meg, bosszúságunkra, dugába dőlt. Cserélni egy közösen elköltött ebéddel egybekötve szerettünk volna, de minden zárva volt. Edit megérkezett és hozta magával a következő napok ellátmányát, Tündi pedig a falu végi kurta kocsmából hozott egy kis vacsorát. Mivel nem hoztunk ide evőeszközt, az ősi ötágú villával ettünk. 

A szállásunk nem a gönyüi sóderoson van, mert nagyon lejtős, hanem visszaeveztünk egy pici sziget csücskére.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük