Dunakiliti – Szigetköz

Még a  tegnap esti időjárásról: Mi, Judit, Tünde és Dömi hálózsákba burkolózva, Éva egy szál pendelyben, ültünk a sátor előtt és beszélgettünk. Rájöttünk arra, hogy Évinek fordított a hőháztartása: amikor mi öltözünk, ő vetkőzik; amikor mi fürdőruhát veszünk, ő nyakig felöltözik

Reggel megállapítottuk, hogy mi egyedül szeretünk sátorozni. Akkor nem kell hallgatni a kempingben az üvöltő Dervist hajnalig. 

Dunakiliti szlalompálya

Béla átpakolt minket az öreg Dunába. A jelszó átemelés közben” totyog totyog”, mert csúszik a lejáró. 

Alig hogy elkezdtünk evezni, Dömi borzasztó éhes lett és ez nem tréfa dolog. Így megfőztük a hajóban az ebédet. 6 kmes ebédünk volt, miközben fél szemmel folyamatosan a benyúló gátakat figyeltük. Nem panaszkodhatunk erős hátszélben robogtunk lefelé, miközben egy csapást sem tettünk, csak punnyadtunk a hajóban. Sütött a nap, amit mi nagyon élveztünk, kivéve Évát, aki teljesen beburkolta magát, még a nagylábujja sem látszott ki. Punnyadás közben a partot kémleltük folyamatosan tábor helyet keresve. Hosszan nem volt semmi, közel s távol az egyetlen épület a dunaremetei komp kikötő épülete. Itt gyorsan kikötöttünk,ez a szépen rendben tartott terület is a Szigetköz. A terület másik oldalán raftingolásra alkalmas a belső ág hangosan dübörgött. Tünde és Dömi besétáltak Lipótra, amíg Éva és Judit tüzet raktak és megfőzték paprikás krumplit. Estére hideg lett, jól beöltöztünk, a tűz mellett vidáman mulattuk az időt. 

Megvalósítottuk a Dunakiliti kemping kiírását: Nincs WiFi, beszélgessetek! Blog se lett. 

Reggel derült ki, hogy ez a folyamatos, hangos zubogás elvitte Judit álmát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük