Tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik nap😊😊

Nyergesi szigetről indultunk, nem történt semmi. Esztergomban ebédeltünk, Edit más programot választott, ecserrin (Ed Shereran) koncertet a Szigeten. Így őt elvesztettük egy éjszakára. Ezzel nehéz feladat elé állította Juditot, akinek egyedül kellett 13 km-t zuhogó esőben és szélviharban lehozni a hajót Zebegényig. A vihar Juditot többször körbe fordította, időnként hátrafelé evezett. Sűrűn emlegette Editet, csapatunk diszkó királynőjét, aki az ecserin csápolt hatvanezred magával. A kulturális tagozat ezalatt a Bazilikában várta ki az eső végét. Utána a a Bazilika mögötti kávézóban múlatta egy kicsit az időt és megnézte a Melocco szobrot. Mire leértünk Zebegénybe, Judit kijelölte a táborhelyet. Dömi fia és menye várt minket a hajóállomásnál  egy ellátmánnyal, áteveztünk velük a kis szigetre és együtt töltöttük az estét. 

Éjszaka brutális szélvihar csapott le a környékre. Ezt a sátorban jóval félelmetesebbnek éreztük, mint egy házban. Lobogott a sátor, féltünk, hogy elszakad, hogy fejünkre esik egy száraz ág. Éva mindenesetre a biztonság kedvéért a fejére húzott egy párnát, hogy legalább ő túl élje a katasztrófát. Eközben mi jól aludtunk. Szerencsére hárman lesúlyoztuk a sátrat, igy végül is simán atvészeltük a vihart. 

Reggel a kimerítő éjszaka után ismét belehúztunk az alvásba és először a túra folyamán Dömitől ágyba kaptuk a kávét. De az élvezetet félbe szakította Edit telefonhívása, hogy mehetünk érte a túlpartra. Csak az volt a hiba benne, hogy Szobra érkezett. Megkönnyebbültünk, hogy maradhatunk az ágyikónban és több variációt felajánlottunk hogyan közelítse meg Zebegényt. Pl úszva, futva, gyalog stb. Edit sajnos gyorsan visszastoppolt. Érte mentünk és dél körül nekiindultunk. Menet közben meglátogattuk a Dömösről elnevezett hajóállomást, ahol fotó is készült. A páratlan szépségű Duna kanyarra elegendő időt áldoztunk, ugyanis egy csapást sem eveztünk, csak csurogtunk. 

A Kisoroszi spicc fölött egy sóder zátonyon a várral szemben kiültünk egy rose fröccsel és élveztük a napsütést és a kilátást. Búcsúztunk a Duna kanyartól. Nagyon hamar leértünk Dunabogdányba. Itt gyorsan hire ment honnan indultunk. Így összehozott  minket a sors Varga Jánossal. Ő az a Varga János, aki szervezte és vezette a Fábry féle Duna túrát. Érdeklődve hallgattuk történeteit, sok hasznos információt oszott meg velünk . Ecsetelte az al-Duna szépségeit és nehézségeit. Hát nem lesz egyszerű!

 Nagyon éhesek voltunk, igy robbantottuk az asztaltársaságot. Az újragondolt saját gyártású karalábé főzelék és a rose fröccsök elfogyasztása után igen vidáman ültünk be a Forgóba. 

Az utolsó reggel, már nagyon korán, 6-kor Éva tovább építette a kapcsolatot Jánossal. Egy kávé után megírtuk ezt a blogot. 

A terv az, hogy ma lefürdőzünk Szentendrére. Ott bográcsos étellel várnak minket. 

Jövőre folytatjuk. 

Szókapcsolataink:

Dezincifiálni kell (minden reggel, minden este, csobbanás előtt és csobbanás után) 

Nincs wifi, beszélgessünk 

Hogy ha fú a szembe szél, a száj hallgat és a szem beszél 

És még jól is érzi magát 

Szent Pumukli, akit  ezennel a túra védőszentjévé nyilvánítottunk

Totyogni-totyogni

Megtett km: 266 km, ez a túra az élvezkedésről szólt, nem a teljesítményről. Annak idején ezt így is terveztük. 

Legek:

Legundokabb ember: az osztrák “vendéglátós” Schöna-nál

Legmeredekebb helyzet : amikor mindenünk elúszott

A CSODA: MINDENÜNK MEGLETT

Legfiinomabb kaja: az újragondolt karalábé főzelék, mert ott voltunk a legéhesebbek

Legjobb halétel : Schönau vendéglő szerb specialitása

Legnagyobb szél : Zebegény 

Legkorábbi és legdrasztikusabb ébredés : amikor elment a hajónk 

Legkésőbbi ébredés : fél 10, mindig máshol 

Legnagyobb csalódás : Gönyü, mert megszünt a kocsma és minden zárva volt

Legbarátságosabb szomszédok: nyergesi szigeti motorcsónakos csapat

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük