Tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik nap😊😊

Nyergesi szigetről indultunk, nem történt semmi. Esztergomban ebédeltünk, Edit más programot választott, ecserrin (Ed Shereran) koncertet a Szigeten. Így őt elvesztettük egy éjszakára. Ezzel nehéz feladat elé állította Juditot, akinek egyedül kellett 13 km-t zuhogó esőben és szélviharban lehozni a hajót Zebegényig. A vihar Juditot többször körbe fordította, időnként hátrafelé evezett. Sűrűn emlegette Editet, csapatunk diszkó királynőjét, aki az ecserin csápolt hatvanezred magával. A kulturális tagozat ezalatt a Bazilikában várta ki az eső végét. Utána a a Bazilika mögötti kávézóban múlatta egy kicsit az időt és megnézte a Melocco szobrot. Mire leértünk Zebegénybe, Judit kijelölte a táborhelyet. Dömi fia és menye várt minket a hajóállomásnál  egy ellátmánnyal, áteveztünk velük a kis szigetre és együtt töltöttük az estét. 

“Tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik nap😊😊” bővebben

Remek kikötő helyek vannak a Dunán

Délelőtt Komáromot néztük meg. Nagyon szépen rendbe tették, rácsodálkoztunk az Európai udvarra, amit sajnos nem fejeztek be és előreláthatólag nem is fognak. 

“Remek kikötő helyek vannak a Dunán” bővebben

Komárom

Jelszó: Reggeli kávé délben 

Nehezen tudtuk rávenni magunkat reggel az elindulásra. Sokáig tartott a pakolálszás, molyolgattunk, fürödtünk néhány menetet és fél óránként elhatároztuk, hogy rögtön indulunk.  De még egyet fürödtünk, ittunk egyet, miközben halk sikoly kíséretében Edit egy egeret rázott ki az otthonról hozott finom illatos göncei közül. Tanulság: nem kell annyit mosni. Nem tudtuk megállapítottani, ki ijedt meg jobban. A tökörészést egyébként az indokolta, hogy ritka jó tábor helyet találtunk az előző este, egy sziget sóderos déli csücskén. Egyik oldalon a fürdőszoba, másik oldalon a nappali.

Minden erőnk megfeszítésével 500 m-t eveztünk lefelé a következő kávé és a reggeliző helyig. Ez alatt sikerült elsüllyeszteni Éva (Pali) székét. Ez a trehány csomagolás eredménye. Ezért szegény Éva már a parton is gubbaszt nem csak az ülésdeszkán. Innentől kezdve Éva egész napja egy nagy gubbasztás. 

“Komárom” bővebben

Cél : Gönyü, Halászcsárda és visszacsere

Az Öreg Dunán haladtunk tovább. Ez volt az egyik legszebb és legbékesebb 35 km. Nincs nagy hajó, nincs hullám cserébe van sodrás, nyugodt tiszta víz, két oldalt áthatolhatatlan zöld dzsungel. Így tábor helyek és kocsmák sincsenek. Többször találkoztunk a Szigetközből kifolyó vízzel, amely hangos zubogással ömlött át a fenékküszöbökön. Ezek a kőgátak akadályozzák meg, hogy a magasabban fekvő Szigetközből eltűnjön a víz. Néhol hat méteres szint különbséget is tapasztaltunk a két vízszint között.

“Cél : Gönyü, Halászcsárda és visszacsere” bővebben

Dunakiliti – Szigetköz

Még a  tegnap esti időjárásról: Mi, Judit, Tünde és Dömi hálózsákba burkolózva, Éva egy szál pendelyben, ültünk a sátor előtt és beszélgettünk. Rájöttünk arra, hogy Évinek fordított a hőháztartása: amikor mi öltözünk, ő vetkőzik; amikor mi fürdőruhát veszünk, ő nyakig felöltözik

Reggel megállapítottuk, hogy mi egyedül szeretünk sátorozni. Akkor nem kell hallgatni a kempingben az üvöltő Dervist hajnalig. 

Dunakiliti szlalompálya
“Dunakiliti – Szigetköz” bővebben

Magyar földre érkeztünk

Elhagytuk a pozsonyi bázist. Vizen, csorogva reggeliztünk, kávéztunk. Ez egy 7 km-es reggeli volt. Végre sorstársakkal találkoztunk. Egy fiatal német párral, akik októberig teljesítik, amit mi négy év alatt szeretnénk megcsinálni, lemenni a Duna-deltáig. Ők voltak a harmadik vízen járó hajó , akikkel az ezer km alatt találkoztunk. Nem túl sűrűn járnak a Dunán vízitúrázók. 🤔

“Magyar földre érkeztünk” bővebben

Csere és Pozsony

Az éjszakai vihar után korán reggel 9 órakor szép időre ébredtünk. Rövid idő alatt összeszedtük magunkat és fél 12kor már indultunk is be városnézésre. Boklászás közben összeismerkedtünk egy magyar nyugdíjas csoporttal, akiknek profi idegenvezetőjük volt. Így rájuk vágtuk a mágnest.

“Csere és Pozsony” bővebben

A csodák napja

Korai indulás, kávé főzés a vízen. Dömi majdnem meghalt, mert a tej a kávéhoz megsavanyodott. Hamarosan kikötöttünk Hainburgan. Szép kis osztrák város. Gyorsan visszaszálltunk. A vízen nagy a hajó forgalom, jönnek-mennek szállodahajók, uszályok és sok a benyúló kőgát. A víz is robog. 

Most jön a csoda!

“A csodák napja” bővebben

2019. 07. 30. : Második nap második felvonás

 
Letáboroztunk az étteremtől nem messze, a Duna egy kis mellékágában, ahol régi hajók, halászati eszközök és egy hajó malom volt, mint gyűjtemény. Felvertük a sátrat, úsztunk egyet. Gömbölyűnek éreztük a napot. Elégedetten ültünk a gyönyörű naplementében. Kellemesen lazultunk, amikor…

“2019. 07. 30. : Második nap második felvonás” bővebben

Dömi hajnalban pisilni ment…

Dömi korán reggel kitámolygott a sátorból pisilni. Nagyon hamar felébredt amikor meglátta, hogy mindent elvitt a víz. Se hajó, se semmi. A Duna 1m-t emelkedett. Felkiáltott: Gyerekek! Nincs semmink! Mindenünk elúszott!

“Dömi hajnalban pisilni ment…” bővebben