Úton hazafelé

Korán elindultunk haza, mégis belefutottunk egy hatalmas dugóba. Úgy döntöttünk, hogy megállunk körülnézni Salzburgban. Tettünk egy másfél-két órás sétát a városban, aztán ellenőriztük, hogy mit nem láttunk még, miért kell még visszajönnünk. Valóban egy gyöngyszem, érdemes lenne hosszabban elidőzni itt.

Ezután az autóban megpróbáltuk összegezni túrás élményeinket és tapasztalatainkat.

Lássuk!

 

Alapadatok:

  • evezéssel töltött napok száma: 7
  • megtett út (Ulm-Regensburg, azaz 2586,2 és 2381,7 fkm között): 205 km, ez a táv talán kevésnek tűnhet, de kb 40 km-es szakaszokban folyt csak a víz, a többit állóvízen tettük meg.
  • zsilipek száma: 17, átemelés 2, csúszda 1, zsilip 14 (ha nem lett volna ennyi működő zsilip, valószínűleg nem értünk volna el Regensburgig sem)
  • szintkülönbség becsült értéke: 100-120 m

 

Legek:

  • az út legszebb szakasza: Duna áttörés
  • legszebb város: Donauwörth és Regensburg
  • legmagasabb templom torony: az ulmi templom tornya
  • legrosszabb szállás: ingolstadti kenu telep (az autópálya mellett volt)
  • legjobb sör: a biciklis tankstellében
  • legjobb vacsora: Éva paprikás krumplija
  • legbarátságtalanabb állat: darázs
  • legjobb örző-védő: Liza kutya

És most magunkról:

Az út során sikerült egymást még jobban megismernünk. Álljon itt rólunk néhány nagyon jellemző megállapítás.

  • Judit: simulékony, kompromisszumkész , aki csak akkor nyugszik meg, ha mindenki neki ad igazat
  • Éva: élelmezésért felelős ősasszony, aki úgy szereti, ha reggel a lábujjai közül kikandikál az előző esti hínár egy darabkája
  • Kati: koffeinfüggő, akinél egy dologra kell csak vigyázni, mégpedig arra, hogy időben kapjon enni, különben nem könnyű vele az élet, de legalább mi többiek sem voltunk soha éhesek
  • Rita: kézrátétellel gyógyító masszőr, aki mindig tudja, hogy hol vagyunk és mit kell megnéznünk

Na, de komolyra fordítva a szót! Utunk tervezése során felmerült, hogy hogyan fogunk kijönni egymással, hiszen két hétig igen szoros közelségbe leszünk összezárva. Utólag elmondhatjuk, hogy kár volt emiatt aggódnunk. Minden felmerülő kérdést megoldottunk békében, barátságban és sok-sok humorral.

Vége az első résznek, jövőre innen folytatjuk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük