Éjszaka megint esett. Reggelre szerencsére megint elállt, mint eddig mindig. Összecihelődtünk és elindultunk egy városnézésre. Azt gondoltuk, nem lesz különösebb látnivaló, de tévedtünk. Egy kellemes, hangulatos kis várost találtunk. Felmentünk a várba, ahol láthatóan sok török kori emlék volt. Ez egy régi település, mindig dunai átkelő hely volt, stratégiailag fontos helyen, ezért a történelem viharai alaposan megtépázták.
Amint a helyiek ígérték, 80 cm-rel emelkedett meg a Duna. De hajóink biztonságos helyen voltak lekötve a kis öbölben.
Dél lett, mire tovább indultunk. Ekkor találkoztunk azzal a leányfalusi csapattal, akikkel hétfő óta kerülgetjük, előzgetjük egymást. Hartán újra összeakadtunk velük. Ők Bajáig szeretnének szombatig lejutni. De ők is megevezték a Duna alsó szakaszát, bringával a felsőt. Mi nem sietünk ennyire, mivel csak Mohácsig mehetünk és rengeteg időnk van. Mi itt is maradtunk Hartán (1546km), mert finom halat akartunk enni a Gyürgencs hal sütőnél. Tényleg emlékezetesen finom volt. Harcsát ettünk.