Augusztus 14. péntek

Ma nem keltünk korán. Ücsörögtünk a Duna partján, meséltünk és kávéztunk. Aztán nekiindultunk. Dömi az 1327 fkm-es táblánál elgondolkodott, ha az 1299-es fkm tábláig megyünk, hogy evezhetünk 64 km-t? Gyorsan tisztáztuk, hogy csak 28 km áll előttünk. Rögtön letettük a lapátot. Pár kilométeren keresztül egy kacsa kísért minket. Kapott egy kevés száraz kenyeret. 

Később kikötöttünk egy kis falunál sörözni. A kocsma zárva volt, így a boltban ittuk meg a sörünket. A helyi kocsmatöltelékekkel beszélgetve. Az egyik részt vett a budapesti metró (delipu) építésében. Miután nagy rocker volt és nem ismerte a közeli Bácskapalánkáról származó Rúzsa Magdit, együtt meghallgattunk egy Rúzsa Magdi dalt. 

Tovább sétálva itt is láttuk a délszláv háború nyomait. 

Villámgyorsan leértünk Újlakra. A táborhely keresésénél fontos szempont volt, hogy a logisztikai menedzser és szállítmányozó le tudjon jönni a Duna partra a vontával. Fantasztikus helyet találtunk a bácskapalánkai stranddal szemben. 

Azonnal csobbantunk egyet. Látva a helyieket, akik lementek a lépcsőn és eltűntek a kanyarban, mi is követtük őket. A vízben lévő örvényt észleltük, de az erejét nem. Ezért a helyiek szórakoztatására egy örvényben hárman körbe forogtunk. Egy idő után nem mosolyogtak, hanem aggódni kezdek. Heves gesztikulálással mutatták, merre jöjjünk ki belőle. A Duna közepe felé lehetett kiszabadulni, mi pedig ösztönösen a part felé  úsztunk. Valószínűleg megszántak minket, mert elhívtak a következő körre. Ez kicsit hosszúra sikerült, közben az egyik fickóról kiderült, hogy hosszútávúszó. Egy km múlva egy tehén legelőn másztunk ki négykézláb az iszapban. Dömi félpár papucsa áldozatul esett, beleragadt a térdig erő iszapba. 

Szokásunkhoz híven az összes maradékot összefőztük vacsorára, ami Újlaki zöldséges tészta, salátával néven vonul be a gasztrotörténelembe. A receptért forduljatok  séfünkhöz, aki ” komoly pénzekért elalárulja a titkot”. 

A Duna csodálatos naplementével köszönt el tőlünk. 

Holnap megyünk haza. Tikit várjuk. 

A túra összegzése:

368 km- eveztünk

A túra alatt 3,5 m-t emelkedett a vízszint. 

Az emelkedés időszakában volt a leggyorsabb a víz. 

Legkevesebb kiszállóhely.

Legbékésebb táj.

Legkomplikáltabb határátlépés. 

Legtöbb halat ettük. 

Sosem látott es elgondolkodtató háborús nyomok. 

A legjobb étterem a kalocsai Kék Duna. 

Legjobb halsütöde Hartán a Gyürgencs. 

A legerősebb Edit, aki eltörte a lapátját. 

A legszúnyogosabb Adony. 

A legkülönlegesebb kávézó helyszín: Országházzal szemben a kenuban. 

A legrosszabb élmény a rendőri intézkedés és ébresztés Kiskőszegen. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük