Későn ébredtünk, mert a tegnapi nap igen csak küzdelmes volt és elfáradtunk. Tűzött a nap ezerrel. A vízen főztük a kávét. Hibázott a kutya, mert meghagyott egy darab serclit. Ezt igazságosan négy felé osztva Tündi töpörtyűjével megettük.
Továbbra is magas löszfal követi a jobb oldalon a Duna vonalát. Érthetetlen számunkra, hogy itt egészen a szakadék szélére építkeznek. Láttunk leomlott lépcsőt, félig lelógó épületet. Borzalmas, hogy a löszfal tetejéről a Duna partjára öntik a szemetet és a sittet, ezért innentől a part gusztustalanul szemetes. Szerbiai benyomásaink közül ez az egyetlen, ami rossz érzéssel tölt el bennünket.
Zimonyban kiszálltunk, mert a két Hunyadi emlékhelyet meg akartuk nézni. Zimony Belgrád része már. Az egyik emlékhely a Hunyadi-torony, amely a Millenniumra épített hét építmény egyike. Hunyadi nevét meg sem említette a torony tájékoztatója. A másik hely a sok kritikát kapott 2019-ben avatott Hunyadi-szobor. Évának nagyon tetszett és ragaszkodott hozzá, hogy ezt beírjuk. 😊
Belgrádban egy szigeten vertünk sátrat, amit a helyiek Lidonak hívnak. A szigetet a nyári időszakban katonai pontonhíd köti össze a szárazfölddel, így bárki számára elérhető. Nagy homokpadja van így is, hogy magas a víz.
Amit eddig megfigyeltünk Szerbiában, hogy sok minden emberközeli, itt az emberek igazán jól tudják érezni magukat.
Mi meg a helyi kisvendéglőben jóízűen megvacsoráztunk és azon tűnődünk, hogy kerülünk haza. 😊
