Augusztus 9. hétfő

Érkezés Kovin, Kevevára 1106 km kő 

34 km-t eveztünk. 

Úgy éreztük magunkat az éjszaka, mint egy kutyaólban, mert három kiskutya és anyukájuk csinálták a műsort. Egész éjjel hangosan jót játszottak. Szerencse, hogy Lisa tök süket, így legalább ő nem szállt be a buliba. 

Reggel kiderült, hogy Éva piros kendőjét cincálták szét. Elindultunk és jött a füst, mert hátulról fújt a szél. Ki akartuk használni a hátszelet és nekiálltunk vitorlát készíteni. Kissé küzdelmes volt. Hátulról osztottuk az észt, Edit és Éva pedig elől dolgozott. Mire elkészült a vitorla, teljes szélcsend lett. 

Itt már a Duna  kiszélesedett, alig folyik. A szélein nádas es békalencse van, ez a tavakra jellemző. Nagy az uszály forgalom, de van helyük előzni, a vontáknak találkozni. Nem ritka, hogy egy tolóhajó 6 megrakott uszályt tol maga előtt.

Egy sziget mellett eveztünk, amikor egy pecázó bácsi ránk kiáltott:”Gyertek ide!”  Kétféle pálinkával kínált minket. A bácsi bolgár-szerb-magyar volt. Koccintottunk és továbbhaladtunk. 

Szendrő vára a világörökség része. Meglátogatása lett volna ennek a napnak a  programja. Nem szálltunk ki, mert bár a méretében monumentális, de elhanyagolt romvárat találtunk. Szendrő városa is csalódást okozott, egy csúnya iparváros a Duna felől. 

“Gyorsan” elhagytuk Szendrőt (minden km-ért megküzdöttünk), tikkasztó meleg volt, sokat használtuk a mobil vízlépcsőt. Új funkciót is kitaláltunk, a két hajó között, mint egy széket lehet használni. 

Kétségbeesve kezdtünk el késő délután táborhelyet keresni. A Duna magas vízállása miatt kilátástalannak tűnt a helyzetünk. Mindenhol susnya, iszap, dzsindzsa. Napokkal ezelőtt megállapítottuk, hogy itt csak lakott terület környékén tudunk táborozni. Lakott terület 30 km-en belül nem volt esélyes. Mivel széles a Duna, ha megláttunk a túlparton egy lehetőséget, két km-t kellett evezni, hogy rajöjjünk, hogy ez sem jó. Ezt kétszer háromszor megtettük. 

Végül a bal parti Kovin üdülőterületén egy kedves ember Miki befogadott minket. Beszélgetni nem tudtunk, csak kézzel lábbal magyarázni. Ami fontos volt, azt megértettük. Meghívtuk az esti chilisbab konzervünkre, megittuk a borát. A vendéglátásért cserébe kipucoltuk az agglegény konyhát. Így sátorállítás nélkül egy fürdőmedencés házban alszunk. Legnagyobb élmény a meleg vizes zuhanyzás volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük