Augusztus 13. péntek

Érkezés Tekija faluba az 957 km kőhöz.

34 km-t eveztünk.

Nagyon korán, 6-kor keltünk és indultunk, mert féltünk a Duna-könyökben uralkodó széltől. Hamar fel is támadt a szél, küszködtünk rendesen. Itt ketté váltak útjaink, mert a szélcsend reményében Éva és Kati áthúzódtak a szerb oldalra, Judit és Edit a kanyar levágása érdekében maradt a román oldalon. 

Így külön értünk be a Kazán-szorosba, a bejáratnál egy angolul tudó pecás – aki civilként orvos – tájékoztatott a Duna mélységeről (35-70m), hőmérsékletéről (26 fok), sebességéről 1,5 km/h), jót beszélgettünk. Innentől rengeteg, turistákat szállító motoros szaladgált fel alá. Össze – vissza hullámzott a víz. Azt gondoljuk, jól tudunk evezni es kormányozni, mégis nagyon össze kellett szedni magunkat, hogy bent maradjunk a hajóban. Lisanak egyszer ez nem sikerült. Szegény nagyon megijedt, pedig gyorsan kiemelte az anyukája a vízből. Így is viheti majd kutyapszichológushoz. 😄😄😄

A Kazán-szoros elején megtaláltuk a 2018 ban felavatott Széchenyi emléktáblát. Jólesően megdobogtatta szívünket. Innen néhány száz méterre beeveztünk  a Pokikova barlangba, ami előtt motorcsónakok álltak sorban. Mi kihasználtuk helyzeti előnyünket és rögtön bementünk. Egészen beeveztünk a végéig, ez kb 30 m. Itt bent a levegő és a víz is nagyon hideg volt, ami kifejezetten jól esett. Közben turista látványosság lettünk, mindenki barátságosan integetett és többet fotóztak minket, mint a barlangot. Lisa különösen nagy sikert aratott. 

A közelben kikötöttünk és felmásztunk a Dunatölgyesi Veterán barlangba. Hatalmas barlangteremben találtuk magunkat, amely az ősidőktől nyújtott menedéket az itt élőknek kecskékkel, birkákkal. Háborús időkben is védelmi funkciót látott el. 

Itt újra egyesítettük erőinket és kínlódva leeveztünk Decebal szobrához, ami méreteiben minden várakozásunkat felülmúlta. 55 m magas, 25 m széles. Az orra vége valamikor letört, de megplasztikázták egy kis betonnal. Egészen a szoros végén megtaláltuk Trainarus emléktábláját, ami egy kicsit le van pusztulva. Trainarus annak idején legyőzte Decebal királyt, és ezzel meg is szűnt a dák birodalom. 

10 km-ről láttukTekiját, amitől Dömi és Évi rögtön álomba szenderült. Találtunk egy ugyanolyan jó kis strandot, mint előző este. Egy kiváló étteremben vacsoráztunk. Itt koccintunk arra, hogy megérkeztünk oda, ahova elindultunk. Kajakómában írjuk a blogot. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük