Augusztus 7. vasárnap

A 833-as táblától indultunk 

A mai blogot egy kiadós zivatar és gyors sátorverés után kettő dl Vaskuti-rozé elfogyasztása után Dömi nem billentyűzi, hanem brrillentyűzi. Ezt légyszi vegyétek figyelembe. 

Elindultunk és hamarosan ki kellett próbálnunk a következő bolgár büfét. A tapasztalataink nagyon jók, kedvesek, segítőkészek, jó a bolgár sör. Sőt mi több, megérkezett egy magyarul kiválóan beszélő bolgár bácsi, Vladimir, aki meglatta a hajókat és megkeresett minket. Ő és családja Magyarországon él, a fia a Vasasban kajakozik és válogatott. Az evezős körökben is sok mindenkit ismer. Éva egy 40 éve nem látott evezős társával beszélgetett telefonon az isten háta mögötti bolgár büféből, aki Vladimirral közös ismerősük. Sőt, megjelent egy magyarul jól beszélő, Kárpátaljáról származó néni. Kicsi a világ 😄

Vladimir mondta, hogy itt, a vidini kajak kenu klubnál nekünk jó lesz. De nem. A javasolt klub egy rövid hegymászással érhető el, viszont a part szemetes es iszapos, erőteljesen megcsapott minket a csatornaszag. Finom vacsorát főztünk, az eső elállt. Csak azért maradtunk itt, mert esett az eső. 

Egyébként egész nap eveztünk, sok madarat láttunk, köztük pelikánt is, kiszálltunk a Duna közepén, ahol bokáig ért a víz. Leértünk a Vidin – Calafat közötti hídig, amelyik a bolgár oldalon száraz lábakon állt. Ezt már tudtuk, mert Vladimir elmondta. 

A kiskutyánk rendkívül okos, a legjobb fej a környéken. A kenuban szólt, hogy kakilnia kell. Ha nem érünk ki időben, beugrik a vízbe, akkor meg frászt kap. Olyan cuki. Nagyon szeretjük!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük