Augusztus 10. szerda

728-as táblától indultunk. 

Ma reggel kávé ivás közben négy fekete gólya szállt le a közelünkben. Pakolás után megpróbáltuk megközelíteni őket. Részben sikerült. Remélhetőleg felismerhetőek a képről, amit a felrepülésükkor készítettünk. 

Egyszer csak elértük a bolgár nemzeti emlékhelyet, a Koslodujban horgonyzó Radeczky hajó másolatát. Az eredeti hajót az Óbudai hajógyárban készítették 1850 körül. Menetrend szerint közlekedett Orsova és Galac között. A hajót 1876 ban Hristo Botev és társai csellel, vér nélkül elrabolták, és Koslodujig jutottak a hajóval. Ezzel kezdődött a bolgárok szabadságharca a török uralom ellen, amely véres megtorlásba torkollott. Rövidesen Bulgária felszabadult az ötszáz éves török uralom alól. Az eredeti hajó leégett, majd gyűjtésböl építették meg a másolatát. Ezt a hajót próbáltuk belülről is megnézni. De se eurót, se kártyát nem fogadtak el és a néni is undok volt. Négy levánk volt, Juditot fizettük be erre a kultúr programra.  Hála istennek csak három levánkba került, de nem is ért többet. 

A Radeczky hajó alatt pár száz méterre találtunk egy jól kinéző vendéglőt. Nehezen kötöttünk ki, mert ez egy vízparti vendéglő lett volna, de az aszály miatt nem volt víz arrafelé. Egy mocsaras tájon kellett utat keresni a feljáróhoz. A sziget és a kisváros közötti meder is kiszáradt. 

Biztos, hogy más arcát mutatja a Duna mente az aszályos alacsony vízállás miatt. A helyiek szerint 1941-ben volt ilyen alacsony a Duna utoljára. Sok zöld hínárszerű növény van a part mentén, sok helyen látjuk a meder alját, a kőgátak szárazon állnak a parton, hatalmas homokzátonyok vannak mindenütt. 

A Zsil torkolatánál táborozunk. A Zsil nagy sebességgel folyik be, itt hatalmas homok tengert alakított ki a két folyó, ami a rendkívüli alacsony víz miatt szárazon van. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük