Augusztus 12. péntek

661-es táblától indultunk és a 630-ashoz érkeztünk

Corabiaba (Románia). Ez most ez évi utunk végét jelenti. 

Azt gondoltuk, lesz egy könnyű napunk. De nem. Olyan erős szembeszéllel küzdöttünk, hogy alig haladtunk. Kétszer annyi időbe telt egy km megtétele, mint normál szél esetén. Nagy hullámok voltak. “Hogy ha fú a szembeszél, a száj hallgat, a szem beszél.”

A 20 km-re lévő Baykal volt a köztes úticél. Itt egy egyszerű, de nagyszerű kiskocsma várt ránk. Itt kipróbáltuk a kicsi halat, amit minden nap a helyiek rágcsának ettek, mert azt mondtuk, hogy nem jövünk úgy haza, hogy ezt nem kóstoljuk meg. Tényleg nagyon finom volt. Jövőre mindig ezt fogjuk enni. Ez volt a második hely, ahol a Nemzetközi Duna Túrával (TID) hoztak összefüggésbe minket. Ők egy egy héttel vannak mögöttünk. 

Most egy homokszigeten reménykedünk abban, hogy hazajutunk. Váratlanul felbukkant két ló, de továbbmentek. Honnan? Hova? A kutyák elüldözték őket. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük