Linzben linzer

Némi kihagyás után, tehát ott hagytuk abba, hogy tegnap blogírás után, midőn eltettük a tollat és a füzetet és “legtermészetesebb” állapotunkban szappanos tisztasági fürdésünket végeztük, a hevenyészve felállított sátor a szélben repülni kezdett. Amúgy szappanosan, “legtermészetesebb” állapotunkban, mint vízből kiemelkedő sellők a sátorhoz rohantunk. Kalapácsot, cöveket – ki mit – ragadva elkezdtük sátrunkat, – ami mint egy léghajó lebegett – lecövekelni. Tündi, megérezve a pillanat megismételhetetlenségét paparazzóként kattintgatott telefonjával. A fotók nem publikusak, ezeket Ti sosem fogjátok látni. Mi jót röhögtünk, amikor megnéztük őket…

“Linzben linzer” bővebben

Legénységváltás

Csodálatos, párás, napos reggelre ébredtünk. A túlparti hegyekre ráült a köd. Mire a nap felszívta a párát, becsomagolva készen álltunk, a mai nap megpróbáltatásaira. Negyed tízkor indultunk el. Gyönyörű tájon, hegyek között haladtunk. A távolról bólyasornak tűnő, fehér pöttyökről közelebb érve kiderült, hogy hattyúk. Legalább hatvan példány.

“Legénységváltás” bővebben

Hullámok hátán

Minden idők legkorábbi vízreszállásával, nehéz szívvel hagytuk el Passaut. A három folyó (Inn, Ilz, Duna) találkozásánál, jól látható a három különböző színű víz. Felmerült bennünk a kérdés, hogy vajon miért Duna Passau után a folyó neve, ha az itt befolyó Inn nagyobb, gyorsabb és a Duna látványosan viszi tovább az Inn jellemző tulajdonságait (színe, vízhozama).

“Hullámok hátán” bővebben

Ma egy kicsit többet ittunk, többet is írtunk ;-)

Reggel 25 km könnyed evezés utdatában szálltunk vízre. De hamar kiderült, hogy ennek a fele sem tréfa, ugyanis a víz alig mozdult. “Szerencsére” feltámadt a szembeszél, így még azért is küzdöttünk, hogy egy helyben maradjunk. 

“Ma egy kicsit többet ittunk, többet is írtunk ;-)” bővebben

Straubing

Az előző esti naturista fürdőzésünket egy szállodahajó fényeinél ejtettük meg. A hajó komoly veszélybe került, mert mindenki a felénk eső végébe futott. Nagy hujjogatás közepette hagyták el a kanyart. Mindeközben az első számú szappan is elveszett. 

Este emelkedett a Duna vízállása, elvitte a hajókat és a hűteni betett vizeket, borokat, de végül mindent megmentettünk. Reggeli kávézásunkat egy rosszindulatú uszályos tette tönkre. Rákormányzott, így a víz benyalt a sátorba. Nem győztük a cuccokat menekíteni.

A pakolás után, a hajóban megreggeliztünk.

“Straubing” bővebben

Újra vízen

Tegnap este a blogírás után, a túra megszedte első áldozatát: Judit elperecelt a sötétben és a térde pillanatok alatt a duplájára dagadt. Lehet, hogy nem akart másnap pakolni?

Sokat tanakodtunk, hogy ezt megírjuk-e vagy sem, de végül döntöttünk: a regensburgi historikus kolbászdába soha senki ne menjen be! Undok, utálatos útmenti vendéglátó hely.

11 km evezés után megérkeztünk Wallhalla alá. Ott felgyalogoltunk 530 lépcsőt a Hősök csarnokába, rekkenő hőségben, tűző napon, ezzel teljesítve a mai kultúrprogramot. A Wallhalla monumentális épület uralja a Dunának ezt a szakaszát. I Lajos, bajor király (1800-as évek eleje) építtette az Akropolisz mintájára. Az volt a célja, hogy itt helyezzék el a német történelem és kultúra nagyjainak mellszobrát. Innen is, onnan is csipegettek hozzá. Így látható pl. Strauss, Mozart, Rubens, mint a német nagyság reprezentánsai. Lajos mottója: “A német németebbül lépjen ki, mint ahogy belépett”. 

Tovább evezve Judittól hangzott el az igazság: “Ez itt qvára nem folyik”.  Ezt értsétek úgy, hogy állóvízen eveztünk. Ezt a posztot, pihenésképp már egy kellemes kis kocsmában írjuk. Kedves, unatkozó kocsmáros bácsink szívesen beszélget velünk a németországi helyzetről.

Néhány km után a geislingi duzzasztóhoz értünk. Szomorúan vettük tudomásul, hogy itt nincs mese, mindenképpen át kell emelnünk. A helyszínen, az átemeléshez volt kocsi, de a gumija félre fittyent, ezért az abroncson húztuk a telepakolt hajókat a másik oldalra, kb 1 km-en keresztül. Közben persze rommá röhögtük magunkat.

Fél 8 körül, csodálatos helyen kötöttünk ki. 

 

Regensburg: az előző etap vége, a következő kezdete

Egyből késéssel indítunk. Bár mi időben elindultunk, sőt, igaziból a javasoltnál egy órával korábban, de aztán elkávéztuk az időt… Délelőtt sikerült két női GPS hang egybehangzó véleménye ellenére több bécsi hidat ide-oda érintve félórás késéssel megérkeznünk a vizitelepre, ahonnan a hajóinkat béreltük. Innen szállítottak minket és hajóinkat Regensburgba egy olyan busszal, amiből hiányzott a légkondi. A röpke öt órás út alatt ingyenes szaunát biztosítottak, aminek hőmérséklete nem volt szabályozható, ugyanis az ablakok nem nyíltak. Persze vizünk nem volt, cserében a reggel lefőzött kávé nem hűlt ki.

“Regensburg: az előző etap vége, a következő kezdete” bővebben