Augusztus 12. péntek

661-es táblától indultunk és a 630-ashoz érkeztünk

Corabiaba (Románia). Ez most ez évi utunk végét jelenti. 

Azt gondoltuk, lesz egy könnyű napunk. De nem. Olyan erős szembeszéllel küzdöttünk, hogy alig haladtunk. Kétszer annyi időbe telt egy km megtétele, mint normál szél esetén. Nagy hullámok voltak. “Hogy ha fú a szembeszél, a száj hallgat, a szem beszél.”

A 20 km-re lévő Baykal volt a köztes úticél. Itt egy egyszerű, de nagyszerű kiskocsma várt ránk. Itt kipróbáltuk a kicsi halat, amit minden nap a helyiek rágcsának ettek, mert azt mondtuk, hogy nem jövünk úgy haza, hogy ezt nem kóstoljuk meg. Tényleg nagyon finom volt. Jövőre mindig ezt fogjuk enni. Ez volt a második hely, ahol a Nemzetközi Duna Túrával (TID) hoztak összefüggésbe minket. Ők egy egy héttel vannak mögöttünk. 

Most egy homokszigeten reménykedünk abban, hogy hazajutunk. Váratlanul felbukkant két ló, de továbbmentek. Honnan? Hova? A kutyák elüldözték őket. 

Augusztus 11. csütörtök

691-es táblától indultunk 

Erős szembeszélben eveztünk egész nap. Így kb 10 km után Orjahovoval (Bulgária) szemben kikötöttünk egy kis étteremnél. Alig ültünk le, megjelentek a rendőrök, az egyik beszélt angolul. Kérték az igazolvanyokat, telefonáltak és kérdezgettek minket: Hol léptünk be? Hol a kocsi? Honnan a hajó? Hová megyünk? Nehéz ez! Nem igazán érthető. De mindent rendben találtak. Ezek után finomat ettünk, megkóstoltuk a helyi csorba levest. 

Tovább indultunk a szembeszélben. Nem jött semmilyen hajó. Azt gondoljuk, hogy korlátozás lehet, hiszen a hajózó utat jelölő bóják a szárazon vannak, vagy a hajózó úton leér a lapátunk. 

Egy két négyzetméteres homokzátonyon nagyot fürödtünk. Az öregasszony Lisa, a korelnökünk meglepetten vette észre, hogy elfogyott a lába alól a talaj és kissé sodrásba került. De meg lett mentve. 

Ostrovoban kikötöttünk egy falusi találkozó helynél, amit hivhatunk kocsmának, bodegának, büfének. A lényeg az, hogy kapható sör, hűtött ital, néhány egyszerű étel és láthatóan itt éli a falu a közösségi életét a napi munka után. A kecskéket errefelé terelték haza. Az egésznek nyugodt, természetes hangulata volt. Jó ilyet látni. A kocsmáros néni várja a TID-et, ami 18-án ér ide. Biztosan jó üzlet ez. 

Ostrovo alatt egy hatalmas homokzátonyon a sátorozunk. Csodálatos volt a naplemente, most a teli holdban gyönyörködünk. 

Augusztus 10. szerda

728-as táblától indultunk. 

Ma reggel kávé ivás közben négy fekete gólya szállt le a közelünkben. Pakolás után megpróbáltuk megközelíteni őket. Részben sikerült. Remélhetőleg felismerhetőek a képről, amit a felrepülésükkor készítettünk. 

Egyszer csak elértük a bolgár nemzeti emlékhelyet, a Koslodujban horgonyzó Radeczky hajó másolatát. Az eredeti hajót az Óbudai hajógyárban készítették 1850 körül. Menetrend szerint közlekedett Orsova és Galac között. A hajót 1876 ban Hristo Botev és társai csellel, vér nélkül elrabolták, és Koslodujig jutottak a hajóval. Ezzel kezdődött a bolgárok szabadságharca a török uralom ellen, amely véres megtorlásba torkollott. Rövidesen Bulgária felszabadult az ötszáz éves török uralom alól. Az eredeti hajó leégett, majd gyűjtésböl építették meg a másolatát. Ezt a hajót próbáltuk belülről is megnézni. De se eurót, se kártyát nem fogadtak el és a néni is undok volt. Négy levánk volt, Juditot fizettük be erre a kultúr programra.  Hála istennek csak három levánkba került, de nem is ért többet. 

A Radeczky hajó alatt pár száz méterre találtunk egy jól kinéző vendéglőt. Nehezen kötöttünk ki, mert ez egy vízparti vendéglő lett volna, de az aszály miatt nem volt víz arrafelé. Egy mocsaras tájon kellett utat keresni a feljáróhoz. A sziget és a kisváros közötti meder is kiszáradt. 

Biztos, hogy más arcát mutatja a Duna mente az aszályos alacsony vízállás miatt. A helyiek szerint 1941-ben volt ilyen alacsony a Duna utoljára. Sok zöld hínárszerű növény van a part mentén, sok helyen látjuk a meder alját, a kőgátak szárazon állnak a parton, hatalmas homokzátonyok vannak mindenütt. 

A Zsil torkolatánál táborozunk. A Zsil nagy sebességgel folyik be, itt hatalmas homok tengert alakított ki a két folyó, ami a rendkívüli alacsony víz miatt szárazon van. 

Augusztus 9. kedd

A 759-es táblától indultunk. 

Olyan szép helyen táboroztunk, hogy a parton reggeliztünk. Így elég későn indultunk el. Csak mentünk, csak mentünk. Lomnál egy zátony mögött egy kellemes kis étteremnél kikötöttünk. Itt feltöltöttük a kütyüket, volt wifi és el tudtuk küldeni a tegnapi blogot. Persze finomat ettünk és hideget ittunk. Sőt, Dömi viberen élő kapcsolatot teremtett a blog szerkesztőjével és családjával. Itt kaptunk vizet, cserébe ott felejtettük az “irodát”, benne minden tudással. Hála Istennek, pénz nem volt benne. Ezt nagyon sajnáljuk. Persze így egyre kevesebb csomagot kell cipelni. 🙄

A román oldalon a parton megláttunk egy jurtát. Kíváncsian szálltunk ki megnézni. Kukoricaszárból épült kis kunyhó volt román zászlóval. Belül pad, napernyő és az oszlopon rengeteg dobozos ital kupak lógott felfűzve. A homokos part érdekesen tagolt volt. 

Igazán szerencsénk volt, még a vihar előtt találtunk táborhelyet. Volt idő sátrat állítani, elpakolni. Itt gyönyörködünk a vihar előtti színekben, szivárványban. Fantasztikus volt! 

Augusztus 8. hétfő

A 790-es táblától indultunk. 

Igyekeztünk minél hamarabb elhagyni azt a koszos partot, de meg kellett várni, míg megszáradnak a cuccaink. Alighogy elindultunk, pár száz méter múlva kiszálltunk Vidinben a vár Baba Vida tövében. Megnéztük a jó állapotban lévő várat.

Aztán rajöttünk, hogy messze vagyunk a vásárlási lehetőségtől, ezért lejjebb eveztünk. Feltöltöttük kifogyott készleteinket, miközben egy időutazáson vettünk részt. Magyarországon már elképzelhetetlen állapotokat találtunk, lelakott épületek, viseltes ruházatú és fásult emberek, öreg, lepukkant autók, koszos utcák. De megállapítottuk, hogy ez nem a belváros, hanem a vonat és buszpályaudvar környéke. Ezek nálunk sem a legvonzóbbak. Nagyon éhesek voltunk, így a bolt tövében a megvásárolt kaja egy részét elpusztítottuk. Már azt sem kell cipelni tovább. A kiskutya is kapott nyakörvet és pórázt. Fél kettő volt, mire továbbindultunk. Jól haladtunk. 

A Google jelezte, hogy lesz egy büfé. Végre megtaláltuk, de várakozásainkat igen alulmúlta. Barátságtalan vendéglős, koszos hely, és az ételek sem adtak bizalomra okot. Így lemondtunk a vacsoráról.

Estefelé kezdtünk el táborhelyet keresni. Sok jónak látszó hely közelről még sem volt olyan jó. Élvezetes volt a lemenő napban evezni. Végül egy szigetcsúcson sátorozunk. Gyönyörű! A homokon vertük fel a sátrat, amikor jött egy erős szél, és úgy, ahogy van felkapta. Így négyen megfogtuk és egy szélárnyékos helyen kövek segítségével rögzítettük. 

A szél miatt bogrács helyett gázon főztünk. Mire mindennel készen lettünk, már nagyon késő volt, így reggel írtunk blogot. Most pakolunk és indulunk tovább. 😄

Augusztus 7. vasárnap

A 833-as táblától indultunk 

A mai blogot egy kiadós zivatar és gyors sátorverés után kettő dl Vaskuti-rozé elfogyasztása után Dömi nem billentyűzi, hanem brrillentyűzi. Ezt légyszi vegyétek figyelembe. 

Elindultunk és hamarosan ki kellett próbálnunk a következő bolgár büfét. A tapasztalataink nagyon jók, kedvesek, segítőkészek, jó a bolgár sör. Sőt mi több, megérkezett egy magyarul kiválóan beszélő bolgár bácsi, Vladimir, aki meglatta a hajókat és megkeresett minket. Ő és családja Magyarországon él, a fia a Vasasban kajakozik és válogatott. Az evezős körökben is sok mindenkit ismer. Éva egy 40 éve nem látott evezős társával beszélgetett telefonon az isten háta mögötti bolgár büféből, aki Vladimirral közös ismerősük. Sőt, megjelent egy magyarul jól beszélő, Kárpátaljáról származó néni. Kicsi a világ 😄

Vladimir mondta, hogy itt, a vidini kajak kenu klubnál nekünk jó lesz. De nem. A javasolt klub egy rövid hegymászással érhető el, viszont a part szemetes es iszapos, erőteljesen megcsapott minket a csatornaszag. Finom vacsorát főztünk, az eső elállt. Csak azért maradtunk itt, mert esett az eső. 

Egyébként egész nap eveztünk, sok madarat láttunk, köztük pelikánt is, kiszálltunk a Duna közepén, ahol bokáig ért a víz. Leértünk a Vidin – Calafat közötti hídig, amelyik a bolgár oldalon száraz lábakon állt. Ezt már tudtuk, mert Vladimir elmondta. 

A kiskutyánk rendkívül okos, a legjobb fej a környéken. A kenuban szólt, hogy kakilnia kell. Ha nem érünk ki időben, beugrik a vízbe, akkor meg frászt kap. Olyan cuki. Nagyon szeretjük!

Augusztus 6. szombat

861 táblától indultunk. 

Tegnap a zsilipeléskor újabb 15 m-t süllyedtünk, így a Vaskaputól eddig 80 km alatt 45 m-t zsilipeltünk le. A Vaskapu fölött a Duna olyan, mint egy tó, legalább másfél km széles volt. 

Reggel egy, a hőség ellen rakományát vízzel permetező uszály úszott el előttünk. Sóvárogva arra gondoltunk, hogy milyen jó lenne egy ilyen a kenu fölé nekünk is. 

Csomagoláskor a helyiek jöttek segíteni, nézték mire van szükségünk. 

Vízreszállás után élvezkedtünk a kenuban, mert újra FOLYT a Duna. Utoljára a magyar szakaszon volt ilyen érzésünk. A hármas határt (szerb, román, bolgár) egy nagy fehér kő jelezte a parton, semmi hivatalos szerv nem volt. A kővel szemben a Timok folyó folyt be a Dunába, ez a kis folyó adja egyben  a természetes határvonalat Szerbia és Bulgária között. 

Itt a Duna nagyon széles, rendkívül tiszta, messzire lelátni a mederben. Eltűntek a hegyek körülöttünk, kisimult a táj, ezzel együtt az erdős, ligetes part gyönyörű látványt nyújt. A Duna nagyon alacsony vízállása miatt sok a zátony, némelyiken rengeteg madár ücsörög, és az itt-ott  több éve fennakadt rozsdás hajók roncsai láthatók. Nagyon nehéz jó kikötőhelyet találni, mert a folyó szélén sok helyen nádas, dzsindzsás, iszapos részek vannak. Nincs nagy hajó forgalom, naponta egy két uszállyal találkozunk, minden este felé jön egy szállodahajó is.

Ma nagyon meleg volt, annyira, hogy kikötöttünk egy árnyékos helyen a nap elől menekülve. Ott egy kis szundi is  volt.

Kihasználtunk ma is egy uszályt egy kis vizezésre, aminek a vízéről pont a Novo Selo strandján szálltunk le. 

Itt a strandon hangulatos büfét találtunk. Le is telepedtünk egy kis időre. Lehűtöttük magunkat néhány hideg itallal. 

Sátorverés után visszaültünk a büfébe a túra első halételére, ahonnan csodálatos naplementében gyönyörködünk. Olyan érzésünk van, Bulgária rendben lesz. Az első benyomásunk, hogy kedvesek, segítőkészek. 

Augusztus 5. péntek

883 km táblától indultunk. 

Tegnap este vacsora közben kapta Dömi az üzeneteket, hogy hol a kutya? Így Éva azonnal szervezni kezdte, hogyan jutunk vissza Korbovoba a kiskutyáért. Korbovo 20 percre volt autóval Brca Palánkától. Így taxival mentünk el a kutyáért. Korbovoban a strandon megtaláltuk ŐT😄. A helyiektől elkértük a kutyát. Nevetve mondták, hogy vigyük csak, sőt, vigyük mindet! Együtt hajkurásztuk, végül is valamelyik bácsi megfogta. Visszavittük a sátorhoz, azóta velünk utazik. Ez nem kutya lopás, hanem kutyamentés volt! 

Reggel gyönyörű napfelkelte ébresztett minket, kicsit tudtunk visszaaludni, de aztán nagyon melegünk volt, így sátrat bontottunk és nekiindultunk. A szokásos vizen-reggeli után sok fürdéssel, de folyamatosan eveztünk. Végre megláttunk egy falut kocsma reményében a szerb oldalon. De a román oldalon megszólalt a rendőr szirénája. Így nem rángattuk az oroszlán bajszát és a szemközti román faluban kötöttünk ki. A parton lévő helyiek sajnálkozva közölték, hogy a kocsma csak délután 4-kor nyit ki. Látva szomorú arcunkat, a néni megkínált minket hideg sörrel. Ez most életet mentett, mondtuk neki. Mi pedig visszakínáltuk őket madárlátta, Edit-féle süteménnyel. Az üdülőtelep apraja-nagyja kiszaladt egy kis csevegésre. Hitetlenkedve néztek minket, hogy honnan hova evezünk. Szerintük a második erőműnél nem tudunk tovább menni. Azért mi megpróbáljuk! 

Mikor leértünk az erőműhöz, teljesen tanácstalanok voltunk, hogyan jutunk át. A helyi lakosok össze-vissza beszéltek, hogy merre menjünk. Senki nem tudott semmit. Leeveztünk 5-6 km-t a két határ között ide-oda, mire egy felbukkanó uszály megmutatta a helyes utat. A román határőr segítőkész volt, odatelefonált a zsilipeseknek, hogy várjanak meg minket. Szóval szerencsénk volt a zsilipeléssel! 

A meleg és nap megevett minket, és most a sátor három négyzetméteres árnyékában punnyadunk. 

Bekutyagoltunk a faluba az étterembe, de nem adnak enni. Judit intézi a szakács nénivel. Még a Google fordítót is bevetette. Lesz vacsoránk😊

Augusztus 4. csütörtök

909 km táblától indultunk. 

Meggyötörve ébredtünk. Az éjszakai buli és a kutyák hangos ricsaja miatt keveset aludtunk. A kutyák megették a maradék molnárkát. Aztán a nagy széles álló Dunán sokat fürödve leeveztünk Brza Palánkara. (883km tabla) 

Nagyon nagyon-nagyon meleg van és elfáradtunk. Most kíváncsian várjuk, Brza Palanka milyen éjszakát tartogat nekünk.

Augusztus 3. szerda

933 km táblától indultunk 

Helyreigazítás: a hely tegnap nem Novo Selo volt, hanem Novo Sel. 

A sátrunk mellett egy man típusú vázra épített lakóautó parkolt egy házaspárral, akiktől megkérdeztük, beszélnek – e angolul. Mire kiderült, hogy ők angolok. Megtudtuk, hogy fél éve utazzák körbe a kontinenst, jártak több helyen Magyarországon is. Nagyon tetszett nekik. 

Elindulás után nagyon hamar kikötöttünk Szörényvárnál, ahol azonnal igazoltattak minket. Láthatóan meglepődtek a személyi igazolványunkon. Lázas írásba és telefonálásba kezdtek. Kérdezték, hol léptünk be az országba. Fényképet is mutattunk az autóról a kenukkal. Kerestük a djerdap múzeumot, amiről kiderült, hogy nincs. Képeslapot szerettünk volna hazaküldeni, és nem tudtuk, mekkora kihívás lesz számunkra. Amikor megtaláltuk a képeslapokat, nem fogadták el az eurót se, a kártyát sem. Így a bankba mentünk pénzt váltani. Ott rácsodálkoztak a személyi igazolványunkra. A nehezen megkapott leijel megvettük a képeslapot, de ott nem volt bélyeg. A postán vettünk borítékot (mert abba kell tenni a képeslapot), megírtuk a lapokat, visszavittük a postára. Reméljük, megkapják a címzettek. Ez az egyszerű folyamat két órában és két sörbe került. 

Indulás után csobbanás, a villásreggeli ebédet pedig a hajóban készítettük el és ettük meg. Kíváncsiak vagytok, mi volt az? Sült virsli, ez most készült először hajóban. Isteni volt. 

Judit és Edit eveztek, Dömi és Éva madarászni kezdtek. Láttak pelikánt, sok gémet, kacagó csért, lillét, sok sok hattyút, fehér kócsagokat. 

Ismét a szerb oldalon kötöttünk ki Korbovo nevű falu strandján. A román oldalon semmi nincs, csak az út és a vasút megy a parton. A strandon aranyos kiskutyákkal találkoztunk. Dömi majdnem hazavitt egyet. 

Most egy bolt előtt írjuk a blogot, szemrevételezve a falu férfi lakosságát.😄

Visszaérve egy szerb esküvő mellett találtuk magunkat. Így realizáltuk, hogy hétfőn a kempingben hallható zene miatt, kedden a dodzsem pálya és most az esküvő miatt nem alszunk. Az esküvőn Boban Markovicot megszégyenítő jó zene szólt. Csak kicsit hangos volt.