Augusztus 4. Kedd

Egész éjjel esett, dörgött, villámlott. Liza egész éjjel harcolt az elemekkel és Edit lábával. Szegény Liza Évánál talált menedéket. A képet erről nem mellékelünk. Csak belső használatra készült. 

Reggelre elállt az eső. A kávé és pakolás után indultunk volna, de előtte még puckos (Szatmári tajszó) csobbanás volt. Éva és Dömi a vízben ült nyakig, Judit már irányba volt a víz felé, amikor megjelent egy dzsip és két méterre megállt a sátortól. A bácsi kiszállt, Judit berongyolt a vízbe és visszafordulva megkérdezte, hogy “Nem elég nagy a part?” “Itt szoktam pecázni.” – volt a válasz. Dömi kért 5 percet, hogy ki tudjunk jönni vízből. Rendes volt a bácsi, visszaszállt az autóba és megvárta, hogy kijöjjünk a Dunából. Aztán áteveztünk a túlpartra és befejeztük, amit elkezdtünk. 

A szokásos, hajóban eltöltött reggeli után eveztünk néhány km-t. Kikötöttünk Százhalombatta – Dunafüred alsón egy kiskocsmánál, ahol lengőteke bajnokságot rendeztünk. Döntetlen lett Edit es Judit között, akik taroltak. Vízreszálltunk. Nagyon szép, nyugodt és széles itt a Duna. Kávét főztünk és meghallattuk az aktuális kultúr műsort a lórévi Zichy kápolnáról. 

Még tegnap este felhívtuk Jucust, hogy Éva kilyukadt matraca, Judit otthon felejtett kenu párnája, és Edit elrepedt lapátja helyett hozzon másikat és fogpiszkálót. Így olyan helyen kellett táborozunk, ahol Jucus autóval meg tud közelíteni. 

Kapkodva kikötöttünk Adonynál (1598 km kő) és csúcsot döntöttünk sátorverésben, mert fenyegetően közeledett egy sötét esőfelhő. Sikerült mindent elrendezni, Jucus is megérkezett és akkor leszakadt az ég. A szakadó esőben indultunk el az közeli iváncsai Szalma csárdába vacsorázni. Vacsora közben azon tanakodtunk, hogy az árhullám elöl menekülve meddig tudunk lejutni, hiszen csak két nappal előzzük meg a nagy vizet. Még mindig nem biztos semmi. 

Augusztus 3. Hétfő

Az idei tovább haladásunkat a koronavírus erősen befolyásolta. A végére teljesen elbizonytalanodtunk, hogy melyik országból, melyik folyón és merre induljunk. Csak egy dolog volt biztos, hogy megyünk. Mivel Szerbia sárga besorolású lett, ezért az Újvidéki célunk elérése esélytelennek tűnt, más megoldásokat kerestünk. Felmerült az Ipoly, a Vág és a Garam illetve Dunakiliti, határtól határig túra. Vasárnapi összepakolásnál még vitatkoztunk a változatokról. Az Ipoly mellett döntöttünk, amikor megnéztük a vízállásjelentést, nehogy kevés víz legyen a folyóban. Megdöbbenve láttuk, hogy három méteres árhullám közeledik a Dunán. Így eldőlt, hogy Szentendréről indulunk lefelé. Aztán lesz valami. 

A helyzetet bonyolította, hogy Juditnak ki kellett volna szállni vmi hivatalos ügyet elintézni, de ez menet közben megoldódott.  

Délelőtt 11kor elengedtük a partot. Fejben is. A Lupanál kiszálltunk, ki sörre,  ki fröcsre. 

Budapesten lassan, sokat nézelődve csorogtunk át. A Parlamentnél két üdülő hajó között Dömi főzött egy finom kávét. A kávé szürcsölés közben megállapítottuk, hogy a Duna közepéről is Budapest a világ legszebb városa. Minden jól ismert város részlet egészen más arcát mutatta a vízről. Persze közben feltámadt és egyre erősödött a déli szél. Nem voltunk boldogtalanok, amikor az utolsó hidat és a rakpartokat elhagyva újra sima vízre értünk. A Kvassy zsilip után  rozsdás fémhulladékot szállító uszályok és beton tömbök csufították el a partot. 

Érdnél kb 1628 km -nél táborozunk. Nagyon szép helyen. Vacsorára finom lecsót főztünk. Mindent jól időzítettünk, mert az eső előtt elkészült a vacsi, elpakoltunk és  meg tudtunk fürdeni.