AUGUSZTUS 8. Szombat

Egész éjjel nem aludtunk. Hajnalig tartó mulatság volt valahol a parton nagyon hangos zenével. Így elég meggyötörten ébredtünk.

 A víz tovább emelkedett kb.egy métert. 

Egy esslingeni német pár férfi tagja megszólított minket, azzal, hogy a felesége tudni szeretné, hogy honnan hová megyünk. Leesett az álluk, amikor meghallották a történetünket. Ők két hetet töltenek Magyarországon, keresztül-kasul bejárva azt. Ez egy biztonságos hely, azért jöttek ide – mondták. 

Egy rövid evezés után, amikor éppen reggelizni akartunk, észrevettük a fajszi kompot, ahol a nagy melegben csobbanni akartunk. De itt egy gusztusos kis büfé volt ott. Remek táborhely lett volna és itt zene sem lett volna, ha tegnap továbbjövünk. Itt megszólított minket egy öreg, hippinek kinéző bácsi (aki velünk egyidős). Jól ismerte ezt a környéket, igy sok hasznos információval látott el bennünket. 

Aztán nem történt semmi. Csak a halőr figyelmeztetett a magas vízállásra. A Sió torkolatot figyelve egyszer csak előttünk termett az öreg hippi. A motorcsónakjával elénk vágtatott es egy jéghideg fröccsre hívott meg minket a nyaralójába, a Boni fok nevű helyre. Barátságos, családias környezetben házias sütemény hegyek, jéghideg rozé fröccs várt minket. Találkoztunk Ludmillával, a hét éves lúddal, aki a család kedvence. Dini, a hippi azt mondta, hogy ő minden éjjel két libával alszik. Kellemes társalgás után elköszöntünk. Itt táborozunk Gemenc szélén, a kisvasút állomásán (1495 km). Saját strandunk van, saját szúnyog rajunk és végre konzerv káposztát ehettünk.

AUGUSZTUS 7. péntek

Arra panaszkodtok, hogy száraz, unalmas a blog. Még is, mit akartok? Akadjunk fel egy bóján? Úsztassuk el a hajókat? Boruljunk fel? Nem elég, hogy egy két méteres árhullámon lovagolunk. Úszni nem tudunk, csak csorogni. Ha elkap a víz, nincs visszaút. Nektek Mohács kell? Mert nekünk Mohács kell. Egyébként tényleg nem történt semmi.

A reggeli kávé után, mielőtt lebontottuk a sátrat, még egy fél órát ültünk a megáradt Duna  partján, jókat röhögcséltünk egy francia motoros páron. Az egyikőjük függőágyat rakott fel magának este, ami reggelre beleért a vízbe. A sátordíjat szedő néni megkérdezte, meddig megyünk, mire  elénekeltük vele együtt az idei túra mottójának választott   Koncz Zsuzsa slágert: “Ahogy lesz úgy lesz, A jövőt nem sejthetem, A sors keze rejtelem. Ahogy lesz, úgy lesz.” Ma amúgy is dalos kedvünkben voltunk, mert  a vízreszállás után kánonban, négy szólamban elénekeltük a Pál Kata Péter jó reggeltet. Egy kicsit eveztünk és a Vörös ingesek kerültek sorra, utána a Mi vagyunk a grund.😊😊

Megérkeztünk Paksra. Kikötöttünk Paks alsón, középsőn és felsőn.  5kmen belül háromszor szálltunk ki különböző okok miatt. Mint pl fürdés, vásárlás és emlékmű megtekintés. A paksi kajak klubnál felállított szobor az 1887 – es kompbaleset áldozataira emlékszik, amikor a túlterhelt komp 250 zarándokkal a fedélzetén felborult és mindenki vízbe fulladt.

A víz folyamatosan emelkedik, egyre nehezebb fürdő – és sátorhelyet találni, ezért olyan helyen kell táboroznunk, ahol kiépített üdülőtelep van. Itt olyan magasságban vagyunk, ahol az áradás miatt biztonságban lehetünk az emelkedő víztől. 

Kalocsánál a Meszes parton táborozunk. Itt megtaláltuk a túra eddigi csúcs gasztronómiai élményét a Kék Duna étteremben. Jó szívvel ajánljuk mindenkinek, érdemes kipróbálni. A változatosság kedvéért halat ettünk. Judit ma se evett halat és holnap se fog. 

Minden alkalommal, amikor megkérdezik az úticélunkat, kissé hitetlenkedve, irigykedve és elismerően tekintenek ránk. 

Ha most ennyit írtunk a semmiről, akkor holnap, ha történik valami, még többet fogunk. 😂

AUGUSZTUS 6.. csütörtök

Éjszaka megint esett. Reggelre szerencsére megint elállt, mint eddig mindig. Összecihelődtünk és elindultunk egy városnézésre. Azt gondoltuk, nem lesz különösebb látnivaló, de tévedtünk. Egy kellemes, hangulatos kis várost találtunk. Felmentünk a várba, ahol láthatóan sok török kori emlék volt. Ez egy régi település, mindig dunai átkelő hely volt, stratégiailag fontos helyen, ezért a történelem viharai alaposan megtépázták.

Amint a helyiek ígérték, 80 cm-rel emelkedett meg a Duna. De hajóink biztonságos helyen voltak lekötve a kis öbölben. 

Dél lett, mire tovább indultunk. Ekkor találkoztunk azzal a leányfalusi csapattal, akikkel hétfő óta kerülgetjük, előzgetjük egymást. Hartán újra összeakadtunk velük. Ők Bajáig szeretnének szombatig lejutni. De ők is megevezték a Duna  alsó szakaszát, bringával a felsőt. Mi nem sietünk ennyire, mivel csak Mohácsig mehetünk és rengeteg időnk van. Mi itt is maradtunk Hartán (1546km), mert finom halat akartunk enni a Gyürgencs hal sütőnél. Tényleg emlékezetesen finom volt. Harcsát ettünk. 

AUGUSZTUS 5. szerda

Egész éjjel esett. És most is esik😭

Reggel elaludtunk, 9kor ébredtünk fel. Sietve bontottunk sátrat, mert a szúnyogok ettek minket. Így már 11kor vizen is voltunk. Áteveztünk a túloldali fürdőszobába és a túrai napirend szerint délben már reggeliztünk, ebben a tempóban menekülve az árhullám elől. Sose ér utol. 😊

Mindannyiunkat úgy engedtek el, hogy vigyázzunk magunkra. Nincs mire, nincs hajó forgalom, csend béke nyugalom. Az eddigi utunk legsimább része. 

Kevés kultúr programról tudunk beszámolni. Dunavecse mellett eveztünk el, ahol a kislak állt a nagy Duna menetében. 

 A menetrend szerinti eső elől táborhelyet kerestünk már Dunaföldvárnál (1561 km) Az első jó jó, de sz… r volt. Iszapos. Éppen visszaszálltunk, amikor Judit (Sasszem klinikának köszönhetően) észrevett egy kajak négyest egy vonta tetején. Akkor itt egy kajak-kenu klub lehet. Picit továbbevezve meg is találtuk a helyi Polgárőrséget. A helyi polgárőrök magyar szokás szerint pálinkával fogadtak minket. Oda vissza kinálgattuk egymást. És ez eltartott egy darabig. Análkától eltorzult az arcuk. De azért minden lecsúszott. A barátságos fogadtatás következtében kulcsunk lett egy igazi fürdőszobához. Most mindjárt indulunk vacsorázni, ajánlották a helyi halász csárdát. Szép, rendben tartott sétány van Duna parton. Érdekes emlék táblákat találtunk. Például több, mint 14 000 db palacsintát sütöttek egy alkalommal, megtudtuk, hogy ahol lakunk azt úgy hívják, ‘Aztakeservit Bázis”, és nem hittünk a szemünknek, amikor egy hatalmas vörös csillagos sarló kalapácsos emlékműbe botlottunk. Keringtünk körülötte, csócsáltuk minden oldalról, de az volt. Ma reggel megkérdeztük vendéglátónkat, ő elmondta, hogy a város öregjei nem engedték elbontani, mondván ez a múltjuk része. Pár méterre mellette egy életszerű Első világháborús emlékmű volt sok helyi hősi halált halt férfi nevével. 

Augusztus 4. Kedd

Egész éjjel esett, dörgött, villámlott. Liza egész éjjel harcolt az elemekkel és Edit lábával. Szegény Liza Évánál talált menedéket. A képet erről nem mellékelünk. Csak belső használatra készült. 

Reggelre elállt az eső. A kávé és pakolás után indultunk volna, de előtte még puckos (Szatmári tajszó) csobbanás volt. Éva és Dömi a vízben ült nyakig, Judit már irányba volt a víz felé, amikor megjelent egy dzsip és két méterre megállt a sátortól. A bácsi kiszállt, Judit berongyolt a vízbe és visszafordulva megkérdezte, hogy “Nem elég nagy a part?” “Itt szoktam pecázni.” – volt a válasz. Dömi kért 5 percet, hogy ki tudjunk jönni vízből. Rendes volt a bácsi, visszaszállt az autóba és megvárta, hogy kijöjjünk a Dunából. Aztán áteveztünk a túlpartra és befejeztük, amit elkezdtünk. 

A szokásos, hajóban eltöltött reggeli után eveztünk néhány km-t. Kikötöttünk Százhalombatta – Dunafüred alsón egy kiskocsmánál, ahol lengőteke bajnokságot rendeztünk. Döntetlen lett Edit es Judit között, akik taroltak. Vízreszálltunk. Nagyon szép, nyugodt és széles itt a Duna. Kávét főztünk és meghallattuk az aktuális kultúr műsort a lórévi Zichy kápolnáról. 

Még tegnap este felhívtuk Jucust, hogy Éva kilyukadt matraca, Judit otthon felejtett kenu párnája, és Edit elrepedt lapátja helyett hozzon másikat és fogpiszkálót. Így olyan helyen kellett táborozunk, ahol Jucus autóval meg tud közelíteni. 

Kapkodva kikötöttünk Adonynál (1598 km kő) és csúcsot döntöttünk sátorverésben, mert fenyegetően közeledett egy sötét esőfelhő. Sikerült mindent elrendezni, Jucus is megérkezett és akkor leszakadt az ég. A szakadó esőben indultunk el az közeli iváncsai Szalma csárdába vacsorázni. Vacsora közben azon tanakodtunk, hogy az árhullám elöl menekülve meddig tudunk lejutni, hiszen csak két nappal előzzük meg a nagy vizet. Még mindig nem biztos semmi. 

Augusztus 3. Hétfő

Az idei tovább haladásunkat a koronavírus erősen befolyásolta. A végére teljesen elbizonytalanodtunk, hogy melyik országból, melyik folyón és merre induljunk. Csak egy dolog volt biztos, hogy megyünk. Mivel Szerbia sárga besorolású lett, ezért az Újvidéki célunk elérése esélytelennek tűnt, más megoldásokat kerestünk. Felmerült az Ipoly, a Vág és a Garam illetve Dunakiliti, határtól határig túra. Vasárnapi összepakolásnál még vitatkoztunk a változatokról. Az Ipoly mellett döntöttünk, amikor megnéztük a vízállásjelentést, nehogy kevés víz legyen a folyóban. Megdöbbenve láttuk, hogy három méteres árhullám közeledik a Dunán. Így eldőlt, hogy Szentendréről indulunk lefelé. Aztán lesz valami. 

A helyzetet bonyolította, hogy Juditnak ki kellett volna szállni vmi hivatalos ügyet elintézni, de ez menet közben megoldódott.  

Délelőtt 11kor elengedtük a partot. Fejben is. A Lupanál kiszálltunk, ki sörre,  ki fröcsre. 

Budapesten lassan, sokat nézelődve csorogtunk át. A Parlamentnél két üdülő hajó között Dömi főzött egy finom kávét. A kávé szürcsölés közben megállapítottuk, hogy a Duna közepéről is Budapest a világ legszebb városa. Minden jól ismert város részlet egészen más arcát mutatta a vízről. Persze közben feltámadt és egyre erősödött a déli szél. Nem voltunk boldogtalanok, amikor az utolsó hidat és a rakpartokat elhagyva újra sima vízre értünk. A Kvassy zsilip után  rozsdás fémhulladékot szállító uszályok és beton tömbök csufították el a partot. 

Érdnél kb 1628 km -nél táborozunk. Nagyon szép helyen. Vacsorára finom lecsót főztünk. Mindent jól időzítettünk, mert az eső előtt elkészült a vacsi, elpakoltunk és  meg tudtunk fürdeni.