Kategória: Blog

Fél 6-kor keltünk, mert azt ígérték, hogy 6 és 7 között jönnek értünk. Emberünk 9-re ért hozzánk mikrobusszal. Villámgyorsan bepakoltunk. A hajókat a helyi férfiak segítségével tettük fel a busz csomagtartójára. Csodálattal néztük a gurtni nélküli felkötözés technikáját. Beültünk és indulás! 

Eztán kezdődtek a szenvedéseink. Nincs légkondicionálás és a hátsó ablakokat sem lehet lehúzni, cserébe 38 fok van.  A kenuk a rossz utakon elmozdultak. Belgrád előtt a csomagtartó tappancsa is feladta. Jovan, az emberünk, mellesleg igen jó pasi, ügyesen megcsinálta egy benzinkútnál. Innen már csak 2 és fél óra Bácska Palánka. Na, de most Belgrád előtt 17 km-re giga dugóba kerültünk. Egy órás sorban állás után elkanyarodtunk  Novi Sad felé. Innen már robogtunk. 150 km-re volt Bácska Palánka. Megérkezés után gyorsan átpakoltunk Éva autójába. Ettünk a “törzshelyünkön” és indultunk. Éva nagyon jó iramot nyomott, de Röszkénél újabb másfél órás sorban állás következett. Éjfélre értünk Szentendrére, láttuk a felhőszakadás nyomait. Gyorsan szétválogattuk a motyónkat. ITT A VÉGE! JÖVŐRE VELETEK UGYANITT!

ÖSSZEGZÉS 

1. 10 nap alatt 340 km-t eveztünk álló vízen.
2. A legjobb étterem: döntetlen. Belgrádban a Radeczki és a kiságban a zöld kockás terítős, ahol azt a halat sütik meg, amit reggel fognak. 
3. Legszebb rész a Kazánok.
4. Amikor a legjobb volt magyarnak lenni: Széchenyi tábla. 
5. A legszélesebb rész: Galambóc és László vára között szétterülő Duna. Az általunk Gyilkos tónak nevezett rész. 
6. Legnagyobb csalódás: Hunyadi János és a Nándorfehérvári csata nincs megemlítve Belgrádban a várban. 
7. Legnehezebb szakasz: a Duna könyök Donji Milanovac előtt.
8. A megismételhetetlen szállás: Miki2-nél a medencés ingyen hotel. 
9. A legtöbb madarat itt láttuk a Kazánokig: rengeteg hattyú, kócsag, szürke gém, sirályok különböző fajtái. 
10. Veszteség lista:
    • A háromláb Novi Sadon maradt.
    • A zászlót elvitte a szél. 
    • Kenyeres zsákot elvitték a kutyák.
    • Piros lepel.
    • Éva törölközője Miki2-nél maradt.
11. A legjobb döntéseink: 
    • Mobil vízlépcső.
    • Az ülések kiszerelése a kenukból Bácska Palánkán. 
    • Bicikli kölcsönzés Belgrádban.

Ma nem evezünk. 

Korán, 9 órakor arra ébredtünk, hogy a kavicsokon húzkodják a hajóinkat. Két órán keresztül halálra izgultuk magunkat a helyi gyerekek horgász versenyén . Egyetlen sporttevékenységünk a “nagy” hal megtapsolása volt.

Elgondolkodtunk, hogy átmegyünk Orsovara, de túl sok nehézségbe ütközött volna. Csak azt sajnáljuk, hogy nem látjuk a templom freskóján Lenint, John Lenont és román ismert személyeket így együtt. Szegény Lenon mit szólna, ha látná, milyen illusztris társaságba került . Aztán egész nap punnyadtunk, kerestük az árnyékot. Egyszer csak néhány birka jelent meg a strandon. Ők voltak a helyi négy lábú fűnyírók. A pihenésünket időnként hallgathatatlan tuctuc zene zavarta. Besétáltunk a faluba szétnézni. Valószínű, falunap lehetett, mert nyárson malacot sütöttek, vurslit raktak össze és hallevest főztek. 

Szokás szerint minden maradékot összefőztünk vacsorára. Összepakoltunk a holnap reggeli hazaindulásra. 7-re jönnek értünk és Bácska Palánkara megyünk. Az autónk ott vár minket.

Érkezés Tekija faluba az 957 km kőhöz.

34 km-t eveztünk.

Nagyon korán, 6-kor keltünk és indultunk, mert féltünk a Duna-könyökben uralkodó széltől. Hamar fel is támadt a szél, küszködtünk rendesen. Itt ketté váltak útjaink, mert a szélcsend reményében Éva és Kati áthúzódtak a szerb oldalra, Judit és Edit a kanyar levágása érdekében maradt a román oldalon. 

Így külön értünk be a Kazán-szorosba, a bejáratnál egy angolul tudó pecás – aki civilként orvos – tájékoztatott a Duna mélységeről (35-70m), hőmérsékletéről (26 fok), sebességéről 1,5 km/h), jót beszélgettünk. Innentől rengeteg, turistákat szállító motoros szaladgált fel alá. Össze – vissza hullámzott a víz. Azt gondoljuk, jól tudunk evezni es kormányozni, mégis nagyon össze kellett szedni magunkat, hogy bent maradjunk a hajóban. Lisanak egyszer ez nem sikerült. Szegény nagyon megijedt, pedig gyorsan kiemelte az anyukája a vízből. Így is viheti majd kutyapszichológushoz.

A Kazán-szoros elején megtaláltuk a 2018 ban felavatott Széchenyi emléktáblát. Jólesően megdobogtatta szívünket. Innen néhány száz méterre beeveztünk  a Pokikova barlangba, ami előtt motorcsónakok álltak sorban. Mi kihasználtuk helyzeti előnyünket és rögtön bementünk. Egészen beeveztünk a végéig, ez kb 30 m. Itt bent a levegő és a víz is nagyon hideg volt, ami kifejezetten jól esett. Közben turista látványosság lettünk, mindenki barátságosan integetett és többet fotóztak minket, mint a barlangot. Lisa különösen nagy sikert aratott. 

A közelben kikötöttünk és felmásztunk a Dunatölgyesi Veterán barlangba. Hatalmas barlangteremben találtuk magunkat, amely az ősidőktől nyújtott menedéket az itt élőknek kecskékkel, birkákkal. Háborús időkben is védelmi funkciót látott el. 

Itt újra egyesítettük erőinket és kínlódva leeveztünk Decebal szobrához, ami méreteiben minden várakozásunkat felülmúlta. 55 m magas, 25 m széles. Az orra vége valamikor letört, de megplasztikázták egy kis betonnal. Egészen a szoros végén megtaláltuk Trainarus emléktábláját, ami egy kicsit le van pusztulva. Trainarus annak idején legyőzte Decebal királyt, és ezzel meg is szűnt a dák birodalom. 

10 km-ről láttukTekiját, amitől Dömi és Évi rögtön álomba szenderült. Találtunk egy ugyanolyan jó kis strandot, mint előző este. Egy kiváló étteremben vacsoráztunk. Itt koccintunk arra, hogy megérkeztünk oda, ahova elindultunk. Kajakómában írjuk a blogot. 

Érkezés Donji Milanovac, a 991-es km-ig kb 20 km-t eveztünk.

Reggeli indulás és kávézás után kezdett feltámadni a szél. Kezdetben örültünk, hiszen hátulról fújt. Aztán már kevésbé voltunk lelkesek. A szél egyre erősödött, egyre nagyobb hullámok lettek. A szél is nem csak hátulról, hanem ahogy a Duna kanyarodott, kissé oldalról jött. Már messziről látszott Lepenski Vir, de sajnos nem volt feljárat a víz felől. Így nem tudtuk megnézni. Lepenski Vir egy fontos középkori lelőhely, ahol egy 8000 éves település nyomait találták meg a régészek. A rendkívüli leletegyüttest a duzzasztó gát építésekor elöntötte volna a víz, de kiásták és magasabbra helyezték. Egy üveg tetővel látták el, hogy látogatható legyen. 

Pihenésnek kiszálltunk a román oldalon a szép, igényes Emma motelnél. Innen 1 km-re volt az 1000 km-es tábla. Megpróbáltunk jó fényképet csinálni, de a nagy szél miatt ez nem igazán sikerült.

A következő 10 km ebben a szélben és hullámzásban megviselt minket. A szél viharossá vált, a hullámok tengeriek lettek. Küzdelmes volt.  A strandon kötöttünk ki, ahol megtapsoltak minket, gratuláltak nekünk. Persze, szinte minden cuccunk vizes lett a becsapodó hullamoktól, de ebben az időben minden gyorsan megszáradt. 

Kb 40 km-t eveztünk. A km táblákat nem lehet látni. 

Korán ébredtünk és rögtön indultunk. Vinci kis faluban, egy jó kis strandon egy csinos étteremnél kiszálltunk. A túráink történetében először villás reggeliztünk, szalonnás, hagymás omlettet. Nekiveselkedtünk az előttünk álló tengernek, ami két km széles és hat km hosszú állóvíz. Kellemes csalódás volt ez a nagy kiszélesedés. A “tóban” egy sziget van, amelynek a felét a Vaskapu építésekor megemelkedett vízszint elárasztotta. A szigeten vadlovak laknak. Az elárasztott rész a Gyilkos tóra hasonlít. Sok farönk áll ki a vízből, melyen madarak ücsörögnek. Gyönyörű volt. A sziget román oldalán egy igen ronda híd van a semmiből a semmibe. A rendszerváltás előtt azt tervezték, hogy zagytározót építenek a szigetre. Ehhez készült el a híd. Szerencsére a zagytározó nem épült meg. 

A sziget mellől már láttuk Galambóc várát. Hatalmasan és tekintélyt parancsolóan emelkedik a Duna fölé. Még így is, hogy a víz magasabb lett. A vár egy része nem volt látogatható, de a legszebb látványt a víz felől nyújtotta. Szemben vele, Romániában László vára áll egy sziklán, mely Galambóc várának megfigyelésére épült. Simán elhaladtunk az ikonikus Babakáj szikla mellett. Még jó, hogy a kocsmából kinézve ráláttunk és leesett a tantusz.

Egyik pillanatról a másikra változott meg a táj. Összeszűkült a meder, a lapályból hegyek közé eveztünk. Abban reménykedtünk, hogy robogni fog a víz, de nem. A duzzasztás hatása már itt is érződik. Az  hatalmas víz mennyiség nem tűnhet el, mivel a szélessége kicsi, csak mélysége lehet. Azt hittük, ezt az álló vizet a németeknél hagytuk, de itt újra együtt vagyunk, mi és az álló víz. És ez nem egy szerelmes összeborulás. De kitartunk a végsőkig. 

Tovább indultunk Dobrara. Azt ígérték nekünk, hogy ott lesz táborhely. Nem így lett. Elég későn kötöttünk ki egy kialakított horgász helyen. Pont elfér a sátor. Nem találjuk a rosét!!! Annyi bajunk van 😊 és állati idegesek vagyunk.

45 km-t eveztünk. 

A mai írás rövid lesz. 

Ma pihenten ébredtünk, elköszöntünk vendéglátónktól és korán elindultunk. Eveztünk, fürödtünk. Hamar Ram faluba értünk. Itt is van vár, de ez sokkal szebb és jobb állapotú, mint a szendrői, viszont kicsi. Mivel időben voltunk, bevállaltuk a 15 km-re lévő Veliko Gradistet. 

Ram után megváltozott a part. Megjelentek a hegyek. Szebb lett, de nem sokat szűkült a meder. Itt sátrazunk rendőrségi engedéllyel a parti sétányon. Most a helyi és egyetlen étteremben írjuk a blogot. 

Holnapi cél: Galamboc, városnézés.

Érkezés Kovin, Kevevára 1106 km kő 

34 km-t eveztünk. 

Úgy éreztük magunkat az éjszaka, mint egy kutyaólban, mert három kiskutya és anyukájuk csinálták a műsort. Egész éjjel hangosan jót játszottak. Szerencse, hogy Lisa tök süket, így legalább ő nem szállt be a buliba. 

Reggel kiderült, hogy Éva piros kendőjét cincálták szét. Elindultunk és jött a füst, mert hátulról fújt a szél. Ki akartuk használni a hátszelet és nekiálltunk vitorlát készíteni. Kissé küzdelmes volt. Hátulról osztottuk az észt, Edit és Éva pedig elől dolgozott. Mire elkészült a vitorla, teljes szélcsend lett. 

Itt már a Duna  kiszélesedett, alig folyik. A szélein nádas es békalencse van, ez a tavakra jellemző. Nagy az uszály forgalom, de van helyük előzni, a vontáknak találkozni. Nem ritka, hogy egy tolóhajó 6 megrakott uszályt tol maga előtt.

Egy sziget mellett eveztünk, amikor egy pecázó bácsi ránk kiáltott:”Gyertek ide!”  Kétféle pálinkával kínált minket. A bácsi bolgár-szerb-magyar volt. Koccintottunk és továbbhaladtunk. 

Szendrő vára a világörökség része. Meglátogatása lett volna ennek a napnak a  programja. Nem szálltunk ki, mert bár a méretében monumentális, de elhanyagolt romvárat találtunk. Szendrő városa is csalódást okozott, egy csúnya iparváros a Duna felől. 

“Gyorsan” elhagytuk Szendrőt (minden km-ért megküzdöttünk), tikkasztó meleg volt, sokat használtuk a mobil vízlépcsőt. Új funkciót is kitaláltunk, a két hajó között, mint egy széket lehet használni. 

Kétségbeesve kezdtünk el késő délután táborhelyet keresni. A Duna magas vízállása miatt kilátástalannak tűnt a helyzetünk. Mindenhol susnya, iszap, dzsindzsa. Napokkal ezelőtt megállapítottuk, hogy itt csak lakott terület környékén tudunk táborozni. Lakott terület 30 km-en belül nem volt esélyes. Mivel széles a Duna, ha megláttunk a túlparton egy lehetőséget, két km-t kellett evezni, hogy rajöjjünk, hogy ez sem jó. Ezt kétszer háromszor megtettük. 

Végül a bal parti Kovin üdülőterületén egy kedves ember Miki befogadott minket. Beszélgetni nem tudtunk, csak kézzel lábbal magyarázni. Ami fontos volt, azt megértettük. Meghívtuk az esti chilisbab konzervünkre, megittuk a borát. A vendéglátásért cserébe kipucoltuk az agglegény konyhát. Így sátorállítás nélkül egy fürdőmedencés házban alszunk. Legnagyobb élmény a meleg vizes zuhanyzás volt.

Augusztus 8. Vasárnap 

Zajos éjszaka után hamar elindultunk. Nagyon meleg volt már reggel, és furcsa köd vagy pára szerű anyag lebegett a város felett. Alig lehetett 200 m-re ellátni. Nem tudtuk elképzelni, mi ez. Amikor feltámadt a szembeszél, kezdett tisztulni levegő. Sok km-rel lejjebb, egy nagy kanyar után láttuk, hogy ég a hegy. Ott szállt fel a fehér gomolygó füst. 

Kis mellékágba eveztünk, hogy levágjuk a nagy kanyart, gondoltuk, hogy a  sodrás itt sokkal kisebb lesz. Ebben az ágban belebotlottunk egy vízre épült igazi kockás terítős kiskocsmába. Barátságosan fogadtak, kikötötték a hajóinkat. Isteni finom sült pontyot és kolbászt ettünk. Judit mindenhol kolbászt eszik, teszteli a szerb kolbászokat, mert nem szereti a halat. 

30 km-t eveztünk le Ritopekig, az üdülő területén találtunk sátorhelyet. Már meg sem lepődünk, olyan barátságosan fogadtak, de mégis! Segítettek kikötni, kihordták a csomagjainkat, kiugrottak a kertből, megkínáltak csevapcsicsivel és meghívtak egy sörre. Olyan volt, mint a Boni-foknál. 

Amit tapasztalunk Szerbiában :

• A városok, falvak leérnek a Dunáig 
• Sok szabadstrand van
• Rengetegen pecáznak
• Sokan motoros ladikkal közlekednek
• Rendkívül kedvesek
• Segítőkészek 
• Mindenütt örültek nekünk

Reggel Edit arra ébredt, hogy a matraca leengedett. Ez meghatározta a reggelünket. Sokáig tartott tanakodás után a ragasztás mellett döntöttünk. Judit hozott egy spéci ragasztót, amit a kisollóval vagdosott. A ráragadt ragacs miatt hangzott el a nap kérdése : Van valakinél egy kis körömlakk lemosó?  Egyszerre néztünk fel, vajon melyikünkre gondolt? Aki egy kicsit is ismer minket, az tudja, hogy ki nem tesszük a lábunkat otthonról körömlakk lemosó nélkül. Tudományos alapon megragasztottuk a matracot és 50 fokban elindultunk várost nézni. Már a kifelé vezető hídon felforrt az agyunk. 200 m gyaloglás után szembejött velünk egy bringa kölcsönző. Tudtuk, hogy Belgrád látnivalói nagyon messze vannak gyalogosan, igy meghoztuk a nap döntését: kölcsönöztünk bicikliket. Nagyon jó biciklik voltak.

Vettünk matracot, megnéztük a várat. Hunyadi nevével és a  Nándorfehérvári ütközet megemlítésével sajnos nem találkoztunk. A várfalról remekül lehetett látni a Száva és Duna összefolyását. A Száva színe sokkal sötétebb. Kíváncsiak vagyunk, hogy melyik szín lesz a domináns. A Száva a Duna legnagyobb mellékfolyója. Mi eddig azt hittük, a Tisza az.

Elmentünk a Tesla múzeumba. Kár, hogy ez egy női túra, mert egy vak hangot nem értettünk Tesla munkásságából.. Még Lisát is becsempésztük egy hátizsákban. De hát ő is nő. Így ő sem értett semmit Egy maszkos nő hadaró angol nyelvű előadását hallgattuk végig arról, amit magyarul sem értünk. Egy biztos, ha Dömi tartja a fénycsövet, villámok cikáznak a Tesla gombóc tetején. A néni görgetett egy arany tojást a Tesla fém tálcáján. Ezt sem értjük. A pasik lehidaltak volna. Cserébe Tesla úr jóvágású ember volt. 

Találtunk egy jó és csendes éttermet a Duna partján, ahol kiváló halat ettünk. 

Ma jó döntéseket hoztunk. 

Későn ébredtünk, mert a tegnapi nap igen csak küzdelmes volt és elfáradtunk. Tűzött a nap ezerrel. A vízen főztük a kávét. Hibázott a kutya, mert meghagyott egy darab serclit. Ezt igazságosan négy felé osztva Tündi töpörtyűjével megettük.

Továbbra is magas löszfal követi a jobb oldalon a Duna vonalát. Érthetetlen számunkra, hogy itt  egészen a szakadék szélére építkeznek. Láttunk leomlott lépcsőt, félig lelógó épületet. Borzalmas, hogy a löszfal tetejéről a Duna partjára öntik a szemetet és a sittet, ezért innentől a part gusztustalanul szemetes. Szerbiai benyomásaink közül ez az egyetlen, ami rossz érzéssel tölt el bennünket. 

Zimonyban kiszálltunk, mert a két Hunyadi emlékhelyet meg akartuk nézni. Zimony Belgrád része már. Az egyik emlékhely a Hunyadi-torony, amely a Millenniumra épített hét építmény egyike. Hunyadi nevét meg sem említette a torony tájékoztatója. A másik hely a sok kritikát kapott 2019-ben avatott Hunyadi-szobor.  Évának nagyon tetszett és ragaszkodott hozzá, hogy ezt beírjuk. 😊

Belgrádban egy szigeten vertünk sátrat, amit a helyiek Lidonak hívnak. A szigetet a nyári időszakban katonai pontonhíd köti össze a szárazfölddel, így bárki számára elérhető. Nagy homokpadja van így is, hogy magas a víz. 

Amit eddig megfigyeltünk Szerbiában, hogy sok minden emberközeli, itt az emberek igazán jól tudják érezni magukat. 

Mi meg a helyi kisvendéglőben jóízűen megvacsoráztunk és azon tűnődünk, hogy kerülünk haza. 😊