Az idei tovább haladásunkat a koronavírus erősen befolyásolta. A végére teljesen elbizonytalanodtunk, hogy melyik országból, melyik folyón és merre induljunk. Csak egy dolog volt biztos, hogy megyünk. Mivel Szerbia sárga besorolású lett, ezért az Újvidéki célunk elérése esélytelennek tűnt, más megoldásokat kerestünk. Felmerült az Ipoly, a Vág és a Garam illetve Dunakiliti, határtól határig túra. Vasárnapi összepakolásnál még vitatkoztunk a változatokról. Az Ipoly mellett döntöttünk, amikor megnéztük a vízállásjelentést, nehogy kevés víz legyen a folyóban. Megdöbbenve láttuk, hogy három méteres árhullám közeledik a Dunán. Így eldőlt, hogy Szentendréről indulunk lefelé. Aztán lesz valami.
A helyzetet bonyolította, hogy Juditnak ki kellett volna szállni vmi hivatalos ügyet elintézni, de ez menet közben megoldódott.
Délelőtt 11kor elengedtük a partot. Fejben is. A Lupanál kiszálltunk, ki sörre, ki fröcsre.
Budapesten lassan, sokat nézelődve csorogtunk át. A Parlamentnél két üdülő hajó között Dömi főzött egy finom kávét. A kávé szürcsölés közben megállapítottuk, hogy a Duna közepéről is Budapest a világ legszebb városa. Minden jól ismert város részlet egészen más arcát mutatta a vízről. Persze közben feltámadt és egyre erősödött a déli szél. Nem voltunk boldogtalanok, amikor az utolsó hidat és a rakpartokat elhagyva újra sima vízre értünk. A Kvassy zsilip után rozsdás fémhulladékot szállító uszályok és beton tömbök csufították el a partot.
Érdnél kb 1628 km -nél táborozunk. Nagyon szép helyen. Vacsorára finom lecsót főztünk. Mindent jól időzítettünk, mert az eső előtt elkészült a vacsi, elpakoltunk és meg tudtunk fürdeni.
