Dömi korán reggel kitámolygott a sátorból pisilni. Nagyon hamar felébredt amikor meglátta, hogy mindent elvitt a víz. Se hajó, se semmi. A Duna 1m-t emelkedett. Felkiáltott: Gyerekek! Nincs semmink! Mindenünk elúszott!
Dömi hajnalban pisilni ment…
A harmadik felvonás Bécsből indul
Négy fős csapatunk újra kiegészült a korban hozzánk illő Lizával.
Olajra lépett Piroska
Reggel a helyi katonák edzettek körülöttünk. Az előző este nyugalmasnak gondolt táborhely megélénkült: kutya sétáltatókkal, futókkal, kerékpárosokkal. Mindenki edzett, mi ücsörögve ittuk a kávénkat. A szokásos pucér reggeli fürdéskor sokadik próbálkozásra sikerült úgy kijönni, hogy ne legyen ott senki. Kevés száraz kenyérrel Éva megetett a kacsákat.
Legbiztonságosabb sátorhelyünk
Kilenckor indultunk el Melk városába. Találtunk valakit, aki bevitt a Melki apátság alá. Kipucolkodtunk az alkalomhoz illően és a lehetőségeinkhez képest. Tündéri kis városon keresztül sétáltunk fel az apátságban. Mivel még viszonylag korán volt, elkerültük a turista hadat. Melki apátság hatalmas és lenyűgöző.
Az éhhalál küszöbén
Minden idők legkorábbi indulása volt a mai, 8:00-kor. Köszönhetően a helyi kocsmáros bácsinak, aki reggel fél 7-kor azzal fenyegetett meg Bennünket, hogy ránkhívja a rendőrséget, mert a hajóink miatt nem tudta vízre tenni a saját evezős hajóját. Ybbsig hiába kerestünk boltot, vagy pékséget, a helyiek is autóval járnak messzire vásárolni.
A fröccs a mi üzemanyagunk
Későn, árnyékban ébredtünk, csomagoltunk, indultunk. 16 km ásás, ásás, ásás….. pofaszél, fáradtság -> zsilip, átemelés 🙂 🙂 🙂 🙂
Linzben linzer
Némi kihagyás után, tehát ott hagytuk abba, hogy tegnap blogírás után, midőn eltettük a tollat és a füzetet és “legtermészetesebb” állapotunkban szappanos tisztasági fürdésünket végeztük, a hevenyészve felállított sátor a szélben repülni kezdett. Amúgy szappanosan, “legtermészetesebb” állapotunkban, mint vízből kiemelkedő sellők a sátorhoz rohantunk. Kalapácsot, cöveket – ki mit – ragadva elkezdtük sátrunkat, – ami mint egy léghajó lebegett – lecövekelni. Tündi, megérezve a pillanat megismételhetetlenségét paparazzóként kattintgatott telefonjával. A fotók nem publikusak, ezeket Ti sosem fogjátok látni. Mi jót röhögtünk, amikor megnéztük őket…
Legénységváltás
Csodálatos, párás, napos reggelre ébredtünk. A túlparti hegyekre ráült a köd. Mire a nap felszívta a párát, becsomagolva készen álltunk, a mai nap megpróbáltatásaira. Negyed tízkor indultunk el. Gyönyörű tájon, hegyek között haladtunk. A távolról bólyasornak tűnő, fehér pöttyökről közelebb érve kiderült, hogy hattyúk. Legalább hatvan példány.
Hullámok hátán
Minden idők legkorábbi vízreszállásával, nehéz szívvel hagytuk el Passaut. A három folyó (Inn, Ilz, Duna) találkozásánál, jól látható a három különböző színű víz. Felmerült bennünk a kérdés, hogy vajon miért Duna Passau után a folyó neve, ha az itt befolyó Inn nagyobb, gyorsabb és a Duna látványosan viszi tovább az Inn jellemző tulajdonságait (színe, vízhozama).
Ma egy kicsit többet ittunk, többet is írtunk ;-)
Reggel 25 km könnyed evezés utdatában szálltunk vízre. De hamar kiderült, hogy ennek a fele sem tréfa, ugyanis a víz alig mozdult. “Szerencsére” feltámadt a szembeszél, így még azért is küzdöttünk, hogy egy helyben maradjunk.
“Ma egy kicsit többet ittunk, többet is írtunk ;-)” bővebben