Egész éjjel esett, dörgött, villámlott. Liza egész éjjel harcolt az elemekkel és Edit lábával. Szegény Liza Évánál talált menedéket. A képet erről nem mellékelünk. Csak belső használatra készült.
Reggelre elállt az eső. A kávé és pakolás után indultunk volna, de előtte még puckos (Szatmári tajszó) csobbanás volt. Éva és Dömi a vízben ült nyakig, Judit már irányba volt a víz felé, amikor megjelent egy dzsip és két méterre megállt a sátortól. A bácsi kiszállt, Judit berongyolt a vízbe és visszafordulva megkérdezte, hogy “Nem elég nagy a part?” “Itt szoktam pecázni.” – volt a válasz. Dömi kért 5 percet, hogy ki tudjunk jönni vízből. Rendes volt a bácsi, visszaszállt az autóba és megvárta, hogy kijöjjünk a Dunából. Aztán áteveztünk a túlpartra és befejeztük, amit elkezdtünk.
A szokásos, hajóban eltöltött reggeli után eveztünk néhány km-t. Kikötöttünk Százhalombatta – Dunafüred alsón egy kiskocsmánál, ahol lengőteke bajnokságot rendeztünk. Döntetlen lett Edit es Judit között, akik taroltak. Vízreszálltunk. Nagyon szép, nyugodt és széles itt a Duna. Kávét főztünk és meghallattuk az aktuális kultúr műsort a lórévi Zichy kápolnáról.
Még tegnap este felhívtuk Jucust, hogy Éva kilyukadt matraca, Judit otthon felejtett kenu párnája, és Edit elrepedt lapátja helyett hozzon másikat és fogpiszkálót. Így olyan helyen kellett táborozunk, ahol Jucus autóval meg tud közelíteni.
Kapkodva kikötöttünk Adonynál (1598 km kő) és csúcsot döntöttünk sátorverésben, mert fenyegetően közeledett egy sötét esőfelhő. Sikerült mindent elrendezni, Jucus is megérkezett és akkor leszakadt az ég. A szakadó esőben indultunk el az közeli iváncsai Szalma csárdába vacsorázni. Vacsora közben azon tanakodtunk, hogy az árhullám elöl menekülve meddig tudunk lejutni, hiszen csak két nappal előzzük meg a nagy vizet. Még mindig nem biztos semmi.
