Még este a szokásos szerb kedvességgel talalkoztunk, amikor a távoli szomszéd megjelent egy tál dinnyével. Felajánlotta a bármit, amire csak szükségünk lehet.
Reggel erős szélre ébredtünk, ami természetesen szemből fújt. Iszonyatos nagy hullámok voltak, 10 perc alatt tettünk meg egy kilométert. A közeli Szurdokon kikötöttünk vásárolni. Már előzőleg tudtuk, hogy itt forgatták a Macskajaj című film Duna-parti jeleneteit. A hely megfelelt ennek az elvárásnak. Akár most is leforgathatnák különösebb díszletezés nélkül. Még a disznó is megvolt, ami megette a Trabantot.

Betértünk a helyi kávézónak mondott kocsmába, ahol sem kávé, sem kaja nem volt, csak sör. Ezért azt kértünk reggelire. Majd még kellett sört inni, mert a helyi cimbora meghívott minket. Mivel a kocsmárosné vigyázott Lizára és a cuccunkra, ráadásul ott reggeliztünk, még kellett sört inni. Majd eleredt az eső, amit ott vártunk meg. Amikor elállt, azt hittük, itt az eső vége. A kenunk felé mentünk, és egy autóból kiszóltak, hogy egy kutya elvitt valamit a kenukból. A kutya egy gyönyörű vizsla volt, aki szájában hozta Liza pizsamáját. A kutya játszani akart, a visszaszerzett pizsamát is újra elvitte. Judit utánaszaladt, de akkor ő azt eldobta. Később vettük észre, hogy a szép kenyeres zsákunkat is elvitte a kenyérrel együtt.

Szemerkélő esőben indultunk el, de olyan esőfüggöny szakadt ránk, hogy nem láttuk egymást, pedig közel voltunk egymáshoz. Mivel dörgött, villámlott, kikötöttünk és behúzódtunk egy szaletli alá. Itt vártuk ki a vihar végét. Dühöngő szembeszélben indultunk tovább. A jobb parton magas löszfal, tele parti fecske fészekkel kísért minket.

A Tisza befolyás miatt kiszélesedett a Duna, de most is gyönyörű. Az erős szél miatt bekanyarodtunk egy kisebb ágba, remélve, hogy van kifutása a Dunára. Jól jártunk ezzel, mert rengeteg madarat láttunk, sőt még egy tehén csorda is szembesétált velünk a vízben. Kétszer nem voltunk biztosak abban, hogy visszajutunk a nagy Dunára, de végül is sikerült. Nem lehetett letenni a lapátot, mert visszafújt a szél. Eveztünk, eveztünk, de Belgrádot nem értük el. 10 km-rel Belgrád előtt, nem túl ideális helyen, a 1190-es km kőnél sátrat vertünk. Nagy tábortűznél szárítgatjuk az elázott cuccainkat.
