A nagy áttörés

Ingolstadtból, a 2455-ös km táblától indultunk. Hosszú, csúnya egyenes szakasz fogadott minket, szokás szerint állóvízzel és szembeszéllel. A fél órás reggeli alatt mindössze 150 m-t sikerült csorogni. Itt volt időnk elmélkedni arról, hogy milyen kevés kell a boldogsághoz. Kinek mi hiányzik leginkább otthonról.

“A nagy áttörés” bővebben

Nagymamák Neuburgban

Ismét csúcs! Már fél kilenckor el tudtunk indulni a kolostor kertjéből. Rögtön az első híd után, a vízen megreggeliztünk. Itt most folyt rendesen, nem kellett sokat evezni. Ez persze az erőműhöz közeledve alaposan megváltozott. Szinte tóvá szélesedett a Duna. “Nagymamák Neuburgban” bővebben

Donauwörth – zsilipek – állóvíz

A mai napon már 9 órakor vizen voltunk. Rekord, mert ez eddig csak 11 körül sikerült. Úgy döntöttünk, hogy az első zsilip után, vizen, hajóban fogunk reggelizni.

“Donauwörth – zsilipek – állóvíz” bővebben

Bevadultunk, a szó minden értelmében :-)

Günzburgból indultunk reggel, 94%-os páratartalom mellett. A vízitelep, ahol tegnap megszálltunk a 2562 km-nél volt. Az időjárás változékony, nehezen tudtuk eldönteni, hogy naptejet vagy esőkabátot vegyünk-e elő. Vizes cuccainkat kiteregettük a kenukra, reménykedve, hogy a nap végére megszáradnak.

“Bevadultunk, a szó minden értelmében :-)” bővebben

A negyedik napon végre vízreszálltunk!

Elindultunk! “Pikk-pakk” bepakoltunk és 5 km után ki is pakolhattunk az első duzzasztónál. Az átemelés előtt szinte állt a víz, elég lassan haladtunk. A kiszállásnál először szemrevételeztük a műtárgyaink és az átemelés lehetőségét. Sajnos tényleg át kellett emelni, de örültünk, hogy jó út van és a duzzasztó után van két korlát amin le lehetett csúsztatni a hajót a meredek parton. Itt rögtön meg is reggeliztünk. 

“A negyedik napon végre vízreszálltunk!” bővebben

És még mindig Ulm…

Nem így terveztük, de maradtunk, mivel Kati erősebb gyomorproblémákkal küzdött. Szerencsére délutánra jobban lett,így elmentünk egy igazi ulmi városnézésre.

“És még mindig Ulm…” bővebben

2. nap, avagy még mindig száraz lábon

A reggeli kávé hiánya kisebb feszültséget okozott a csapattagok között, de miután nagy nehezen megtaláltuk  a kávéfőzőt, mindekinek kisimultak a vonásai. A mai cél: megtalálni  Donaueschingen és a felette lévő Brigachtal környékén azt a helyet, ahol a Duna előtör, még mint Brigach ér.

“2. nap, avagy még mindig száraz lábon” bővebben

További feljegyzések a 0. napról

Normális esetben az első nappal kezdődik minden túra. Esetünkben azonban a vasárnapi összepakolás már tartogatott meglepetéseket, amiket ki nem hagynánk a történetből. Egyébként is így kerek.  Kiválogattuk a szükséges cuccokat, kemény döntéseket hoztunk, mivel mindannyiunknak ugyanaz a felszerelés volt, mint rutinos túrázóknak. A hajók oldalára körülményesen felragasztottuk a túra útvonalát, a nevünket és a nemzeti színű zászlót.

“További feljegyzések a 0. napról” bővebben

Első nap a Dunán

Hajnalok hajnalán teleszuszakoltuk az autót és az 5 főre emelkedett létszám (Liza kutya) elindult. Ezzel a létszám is és a fogak száma is kereken eggyel, azaz 1 fővel emelkedett. Az utazás másnak uncsi, de mi hülyére röhögtük magunkat. Nem tudtunk mindent megbeszélni előre, kell a 2 hét. Nem tévedtünk el, hála egy gyors kormány mozdulatnak. Ulm-ban Jürgen várt. A Duna megvan. Folyik. Nagyon. 

“Első nap a Dunán” bővebben