Hatvannal a Dunán

Tegnap este a blogírás után, a túra megszedte első áldozatát: Judit elperecelt a sötétben és a térde pillanatok alatt a duplájára dagadt. Lehet, hogy nem akart másnap pakolni?

Sokat tanakodtunk, hogy ezt megírjuk-e vagy sem, de végül döntöttünk: a regensburgi historikus kolbászdába soha senki ne menjen be! Undok, utálatos útmenti vendéglátó hely.

11 km evezés után megérkeztünk Wallhalla alá. Ott felgyalogoltunk 530 lépcsőt a Hősök csarnokába, rekkenő hőségben, tűző napon, ezzel teljesítve a mai kultúrprogramot. A Wallhalla monumentális épület uralja a Dunának ezt a szakaszát. I Lajos, bajor király (1800-as évek eleje) építtette az Akropolisz mintájára. Az volt a célja, hogy itt helyezzék el a német történelem és kultúra nagyjainak mellszobrát. Innen is, onnan is csipegettek hozzá. Így látható pl. Strauss, Mozart, Rubens, mint a német nagyság reprezentánsai. Lajos mottója: “A német németebbül lépjen ki, mint ahogy belépett”. 

Tovább evezve Judittól hangzott el az igazság: “Ez itt qvára nem folyik”.  Ezt értsétek úgy, hogy állóvízen eveztünk. Ezt a posztot, pihenésképp már egy kellemes kis kocsmában írjuk. Kedves, unatkozó kocsmáros bácsink szívesen beszélget velünk a németországi helyzetről.

Néhány km után a geislingi duzzasztóhoz értünk. Szomorúan vettük tudomásul, hogy itt nincs mese, mindenképpen át kell emelnünk. A helyszínen, az átemeléshez volt kocsi, de a gumija félre fittyent, ezért az abroncson húztuk a telepakolt hajókat a másik oldalra, kb 1 km-en keresztül. Közben persze rommá röhögtük magunkat.

Fél 8 körül, csodálatos helyen kötöttünk ki. 

 

Egyből késéssel indítunk. Bár mi időben elindultunk, sőt, igaziból a javasoltnál egy órával korábban, de aztán elkávéztuk az időt… Délelőtt sikerült két női GPS hang egybehangzó véleménye ellenére több bécsi hidat ide-oda érintve félórás késéssel megérkeznünk a vizitelepre, ahonnan a hajóinkat béreltük. Innen szállítottak minket és hajóinkat Regensburgba egy olyan busszal, amiből hiányzott a légkondi. A röpke öt órás út alatt ingyenes szaunát biztosítottak, aminek hőmérséklete nem volt szabályozható, ugyanis az ablakok nem nyíltak. Persze vizünk nem volt, cserében a reggel lefőzött kávé nem hűlt ki.

“Regensburg: az előző etap vége, a következő kezdete” bővebben

A tervnek megfelelően Regensburgtól folytatjuk utunkat. A csapat összetétele időközben megváltozott. Az otthon maradó Rita és Liza – korukra és állapotukra való tekintettel – ideiglenesen felmentést kaptak. Rita helyett az első hétre Rauch Edit, a második hétre Meggyesi Tünde tart velünk. 

Korán elindultunk haza, mégis belefutottunk egy hatalmas dugóba. Úgy döntöttünk, hogy megállunk körülnézni Salzburgban. Tettünk egy másfél-két órás sétát a városban, aztán ellenőriztük, hogy mit nem láttunk még, miért kell még visszajönnünk. Valóban egy gyöngyszem, érdemes lenne hosszabban elidőzni itt.

“Úton hazafelé” bővebben

Egész éjjel esett, a levegő nagyon lehűlt (13­°C). Nem akaródzott kibújni a sátorból. Megnéztük az előrejelzést és a hátra lévő napokra is hasonló időt jósolt. Kicsit irigykedve olvastuk az otthoni időjárás jelentést. A következő kiszállási lehetőség 60 km-re volt és ott ráadásul egy fesztivál zajlott éppen. És az eső csak zuhogott és zuhogott Továbbá Jürgen is, akitől a hajókat béreltük, könnyebben értünk tud jönni a hajószállítóval egy csónakházhoz. Mindezeket mérlegelve meghoztuk a döntést: szombaton haza indulunk és jövőre Regensburgtól folytatjuk utunkat.

“Indulás haza!” bővebben

Végre tovább alhattunk. Fél tízkor kávéztunk, majd besétáltunk a városba. Előtte mostunk és teregettünk – de minek – előre sejtettük, hogy úgyis elázik minden. Estére így is lett. Regensburg a duna legészakibb pontján fekszik, bc. 500 körül már lakott település volt. Miután stratégiai szempontból jelentős helyen fekszik, mindig is gazdag település volt. A háborúk csodával határos módon megkímélték, szinte középkori utcácskákban sétálhattunk.

“Regensburg – pihenőnap – városnézés” bővebben

Tegnap este, miután megírtuk az aznapi blogbejegyzést, megjelent egy hód. Óriási példány volt és pont előttünk úszott el. Később egy fán láttuk tevékenykedni. Most már értjük, miért van az, hogy a parton egy-egy fa indokolatlanul pusztul, szárad. Ez csak a hódok műve lehet. Késő este bújtunk csak be a sátrainkba. Jól tettük, mert szinte azonnal eleredt az eső és egész éjjel zuhogott. Reggel párás időben, de tükör vizen indultunk útnak.

“Csúszunk mászunk” bővebben

Ingolstadtból, a 2455-ös km táblától indultunk. Hosszú, csúnya egyenes szakasz fogadott minket, szokás szerint állóvízzel és szembeszéllel. A fél órás reggeli alatt mindössze 150 m-t sikerült csorogni. Itt volt időnk elmélkedni arról, hogy milyen kevés kell a boldogsághoz. Kinek mi hiányzik leginkább otthonról.

“A nagy áttörés” bővebben

Ma nyolcig aludtunk és úgy gondoltuk, hogy egy laza húsz kilóméternek nézünk elébe. Ezt terveztük “pihenőnapnak”. Nem így lett.

“Csavargók Ingolstadtban” bővebben

Ismét csúcs! Már fél kilenckor el tudtunk indulni a kolostor kertjéből. Rögtön az első híd után, a vízen megreggeliztünk. Itt most folyt rendesen, nem kellett sokat evezni. Ez persze az erőműhöz közeledve alaposan megváltozott. Szinte tóvá szélesedett a Duna. “Nagymamák Neuburgban” bővebben